Szép karácsonyt!

"Biztos nagy élmény az otthonszülés, mondta az egyik fiatal doktornő, amikor később visszamentünk a két hónapos kontrollra. Nem értettem egyet: azelég nagy baj lenne, ha az élményre utaznánk. - Hát, akkor miért? - kérdezte. Ha a kórházban lehetne beavatkozás nélkül, bábával szülni, akár kórházban is szülhetnénk. Azért választjuk az otthonunkat, mert azt a babánk és a magunk számára is biztonságosabbnak találjuk, mint a jelenlegi kórházi ellátást. - válaszoltam. Szomorú, hogy még mindig ott tartanak, hogy gyertyafény, meg illóolajok és zene, de hát szó sincs erről! Nekem egyik szülésemnél sem volt semmi ilyesmi, csupán háborítatlanság, egyszerűen mehetett minden a maga természetes útján."
/A részlet Singer Magdolna, Szabolcs Judit: Sorsfordító gyerekek c. csodálatos könyvéből való./

Azt gondolom, olyan jó lenne, ha mindenki meg tudná magának fogalmazni, miért ott és úgy hozza világra a gyermekét, ahol, és ahogyan. Nagyon szívesen olvasnám, ha azok, akik bekukkantanak erre az oldalra, elmesélnék, mit gondolnak.

Kismama klub Jákon!

Szombathelyi vetítés a világpremierrel egy napon:
2012.09.20-án, csütörtökön 18 órakor az OMK Színháztermében. A belépés ingyenes.
Mindenkit szeretettel várunk! :)

--
A szombathelyi vetítés szervezője a KreaktivA,
támogatója a www.KOIDROGERIA.HU

Anyai aggodalmak

Világ életemben aggódós voltam.
Gyerekként anyám volt az, akiért leginkább aggódtam, anyaként elsősorban a gyermekeimért.
Tudom, hogy vannak, akik számára ez az érzés ismeretlen, illetve csak normális keretek között mozog, rólam ez nem mondható el. Sikerült is tovább örökítenem a dolgot, legkisebb gyermekem az, aki képes pityeregni, ha belegondol, hogy velem valami történhet. De most nem erről szeretnék írni.

Ha a nő tudomást szerez róla, hogy gyermeket vár, nagyon meg tud ijedni. Érdekes, hogy akkor is halálra rémülhet, ha rég óhajtott a várandósság. Mert egy dolog a vágy, és egészen más a beteljesülés.
És ez mennyit tud még fokozódni a hónapok alatt!
Azért gondoltam szólni erről, mert bár nem vagyok még túl dörzsölt róka a szakmában, mégis állandóan tapasztalom a kismamák gyötrő aggódását. Az egyik anyuka a várandóssága alatt számtalanszor sírva telefonált, mert nem érezte elég erősnek magát harcolni a saját igazáért. (A férjjel, az orvossal, anyukával abban a számtalan kérdésben, ami felmerül gyermekvárás alkalmával, és amelyekről mindenkinek saját érzése és véleménye van.) 
Vannak igazi anyatigrisek, akiknek mindennél fontosabb, hogy a gyermekük az ő elképzelésük szerint a lehető legbiztonságosabban növekedjenek, és vannak akik -bár nem mindenben értenek egyet a környezetükkel-, ellenkezni nem mernek . És van, aki mindent másra hagy, és azt teszi, amit más jónak lát, ami utat előtte már kitapostak.
Hogy melyik habitusnak milyen pozitív illetve negatív következményei vannak, azt nem gondolom most részletezni, nem is fontos talán, főleg, mivel az elképzelésem szerint a gyermek olyan anyát választ  magának, amilyenre szüksége van, hogy azzá válhasson, akivé lenni szeretne.
Mégis úgy érzem, fontos dolgozni önmagunkon gyermekvárás idején, hogy ne kínozzon állandóan az aggodalom.
Technika van bőven relaxáció, aromaterápia, meditáció, tánc, zene, masszázs, szex, stb.

A lényeg talán abban rejlik, hogy felismerjük: mi az , ami leginkább aggaszt bennünket. Változtathatunk rajta, vagy rajtunk kívül álló probléma? Ha lehet változtatni, saját nyugalmunk érdekében tegyük meg! Ha pedig nem, ne törjük magunkat rajta fölöslegesen. Ne dugjuk homokba a fejünket, de elég mindig az adott nappal foglalkozni.

Még egy kislány!

A következő szülés, amelynél jelen lehettem volna, olyan villámgyorsan zajlott, hogy örülhettek a szülők, hogy nem az autóban született a bébi.
Így aztán én teljes egészében lemaradtam a szülésről.
Mivel ez a túlhordás 8. napja volt, délelőtt megkockáztattam egy telefont, és ekkor értesültem arról, hogy a kislány egészségesen, az első fájásoktól számított 4. órában megszületett. (Persze csak később jött rá az anyuka, hogy ezek tényleg fájások, így, mire a kisfiukat leparkolták a nagyinál, már majdnam késő volt elindulniuk.)
Hozzá kell tennem, hogy mivel az első szülés is gyors volt, végig benne volt a pakliban, hogy nekem nem lesz lehetőségem megnyilvánulni, így aztán ez egyikünk számára sem igazi csalódás.
Ráadásul ez a várandósság, mivel itt barátság esete forog fenn köztem és a kismama között, a szokottnál több beszélgetéssel tervezgetéssel járt. Az anyuka kész szülési tervvel állt az orvosa elé, és vitte az igazolást a gyermekorvosától, hogy a BCG oltást majd ő adja be az elkövetkező 6 héten belül.
A szülést követő oxitocint és Ergam cseppeket visszautasította, és a homeopátiás Arnika montana-n kívül semmit nem hajlandó bevenni.
A köldökzsinórról nem tudok biztosat, csak annyit, hogy az édesanya kérte, hogy a lehető legkésőbb vágják el. Mivel ez egy maximálisan maradi kórház, el tudom képzelni, hogy ez fél percnél nem lehetett hosszabb idő, de az is jóval több a semminél.
További részletekkel, névvel, fotóval a későbbiekben jövök.

Az utolsó hetek

Saját emlékeim szerint eljön egyszer csak az idő, amikor nyűggé kezd válni a pocak. Sehogy nem kényelmes már, se ülve, se állva, se fekve. Én mindig örültem ennek az időszaknak, jó volt, hogy annyira nem élvezem már az állapotomat, így könnyebb volt elengedni.
Sok édesanya lelkesen meséli még évekkel később is, hogy milyen aktív, tevékeny volt még az utolsó napokban is. Ha ez az otthon szépítgetését jelenti, úgy gondolom, teljesen rendjén van.
De boltokat járni, koncertre, színházba menni, starndolni úgy gondolom, nem kellene már.
Legyen ez egy kicsit befelé fordulós időszak!

Ugyanezt gondolom a gyermekágyas időszakról.
A kisbaba érkezése, bármennyire vártuk és kívántuk, hogy eljöjjön a pillanat, nem csak fizikailag, de lelkileg is megterhelő időszak.
Úgy érzem, a mai babáknak, mamáknak, apáknak, és testvéreknek ugyanúgy szükségük van a hathetes gyermekágyas időre, mint őseinknek. Pihenni, és szokni az új életkörülményeket.
Nem állítom, hogy hat héten át ágyban kellene feküdni az anyukának, de talán jó lenne a lehető legkevesebbet kimozdulni, hiszen a kisbabának ebben az időszakban még az édesanyjára van leginkább szüksége, és neki a legkevésbé sem kell még szocializálódni.
Nem értek egyet azokkal, akik rögtön edzeni akarják az életre törékeny újszülöttjüket.
Nekik éppen elég szokni az új körülményeket. Azt, hogy már nem a megszokott pocakon belülről szemlélik az eseményeket.

Úgy néz ki, a közeljövőben (pár héten belül), újra lesz mit mesélnem. :)

Réka Noémi születése

"...egyáltalán nem lebecsülendő a lelki tényezők szerepe sem. Számtalan olyan szüléstörténetről lehet hallani, amelyben a kisbaba "megvárta", hogy az anya számára fontos személy visszatérjen egy külföldi útról, vagy addig nem született meg, amíg egy fontos döntést meg nem hoztak, le nem zajlott a költözködés, stb..."                          /Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás  mindenkinek c. könyvéből/



Hónapokkal ezelőtt megbeszéltük nővéreimmel, hogy a május elsejei hosszú hétvégét náluk töltöm gyerekeimmel. Hogy pontosan melyiküknél, azt -gondoltuk-, majd a helyzet adja, annyira nem is volt lényeges, mivel pár km-re élnek egymástól. Márti nővérkém május 12.-re volt kiírva, de nagyon bízott benne, hogy annál azért előbb megszületik a babája, és azt gondoltuk, nem lenne rossz, ha én is ott lehetnék. (Nem tudom, ki mennyire volt szkeptikus, én nem nagyon hittem, hogy a baba pont e 3 nap valamelyikén születik, viszont reménykedtem.)
Hétfőn, április 23.-án  beszélgettünk, én mondtam Mártinak, hogy a kecském holnap ellik reményeink szerint, ő pedig közölte, hogy úgy érzi, szerdán fog szülni. Nos, mivel a gyermek apukája kedden érkezik külföldi útjáról, és mert az anyai intuíciónak muszáj hinni, a magam részéről elfogadtam ezt a dátumot.
Másnap reggel a kecském két gyönyörűséget ellett, a szemünk láttára. (Örök hála neki, hogy megvárt minket!)

E napon ismét beszéltem Mártival, akinek hasonló gyors és problémamentes szülést kívántam, és mondta, hogy semmi különöset nem érez, viszonylag gyakori keményedéseken kívül. Javasoltam egy pikáns szülésmegindító fogást nekik, amit az apuka nem nehezményezett. :)
Szerdán a doki megvizsgálta, és kinevette Mártit. Azt mondta, semmi jele annak, hogy itt egy héten belül bármi történni fog. Kicsit lelombozódtunk, de gondolva a 12.-i dátumra, ésszerűnek tűnt a jóslat.
Pénteken lányommal Quimby koncertre mentünk, ahol remekül éreztük magunkat.

Éjjel értünk haza, hajnalban elindultunk a testvéreim felé vonattal. Azért biztos ami biztos, elraktam a dúlatáskámat. Még javában a vonaton voltunk, amikor Márti hívott, közölve, hogy elment a nyákdugó, és rendszeresen keményedik a hasa, de fájdalom nincs. Remek, mondom, akkor innentől fogva pár óra illetve pár hét a baba megszületése, sokkal nem kerültünk közelebb a biztos időponthoz.Megérkezésünk után is folytatódtak az összehúzódások, de nem volt rendszeres, és inkább csak készülődésnek gondoltuk. Délután apukát (B.) elengedtük Prodigy koncertre.

(Mi már csak ilyen koncertre járó család vagyunk), miután megígérte, hogy állandóan elérhető lesz. Este Márti csobbant a kádba egyet, mondván, most már valami történjen. Nem történt. Egész éjjel tartott a móka, de azért tudott aludni.
Reggeli után aztán úgy tűnt, vége a gyakorlatozásnak, pihenő következett a méh izmaiban.
Még szombaton megígértük a gyerekeknek, hogy játszóterezünk egyet másnap, így reggeli után, még a kánikula előtt próbáltunk oda is eljutni. Nem sikerült, a meleg előbb odaért, mint mi. Márti hosszúnadrágban és fekete felsőben pihegett a napon, mivel forróságra már nem volt berendezkedve a kismamaruhatára.
Hamarosan elköszöntünk, és átmentünk Judit nővérkémhez, hogy ő se maradjon ki semmi jóból :).
Márti nagylányommal még elment bevásárolni, aztán elköszönt tőlünk azzal, hogy másnap még meglátogatnak minket.
Nem sokkal ebéd után mégis visszatértek hozzánk, mert Flóra (Márti lánya) szeretett volna az unokatestvéreivel játszani.
Márti azt mesélte, hogy az utolsó kanyarban, mielőtt megérkeztek volna, jó kis fájása volt, alig tudta elfordítani a kormányt.
Aztán újra egy.
És megint.
Kezdett kicsit gyanús lenni a dolog.
Hat órakor úgy döntöttünk, hogy figyeljük kicsit az órát, aztán meglátjuk. (Más volt ez már, mint az előző napi, ez kétségtelen, ezek már kontrakciók voltak.)
Átlag 7 percesek voltak.
Amikor tudatosult bennünk, hogy itt a gyermek világrajöveteléhez szükséges munka folyik, mindannyian megilletődtünk egy kicsit. A házban hat gyermek, és három anyuka volt.
Márti gyorsan összeírta, mi az, amire szüksége van otthonról, majd felhívta B.-t, hogy kezdhet készülődni, és főleg: izgulni!:)
Egy ideig a konyhában ücsörögtünk, masszázslabdával masszíroztam Márti derekát, aztán lassan előkerült a muskotályzsályás forró pociborogatás.

Hét körül átköltöztünk a fürdőszobába, nagy adag forró víz a kádba, és minden összehúzódásnál forró borogatás. (Ekkor már szerencsére volt vízmelegítőnk, mivel apuka megérkezett, előtte kicsit macerás volt folyton forró vízzel szolgálni.)
Kb. egy óra pancsolás után Márti átadta helyét a kislányának, akinek már készülődni kellett a lefekvéshez. Számomra nagyon megható volt, hogy bár nagyrészt kettesben voltunk Márti, és én, azért időről időre bekukkantott egyik-másik gyerkőc hozzánk, odamentek Mártihoz, átölelték, vagy csak kíváncsian bekukucskáltak, mindenesetre éreztették, hogy vele vannak.
Nagyon nagy segítség volt Judit, aki folyamatosan ellátta az aprónépet, és bármit kértünk, rögtön megkaptuk tőle.
Szárazon ismét a borogatás, és a derékmasszírozás volt a legfontosabb tevékenység, -ja, igen Jucus, loptunk egy kevés shea vajat!

Az összehúzódások között eltelt időt fél szemmel folyton figyeltük -láttam én már karón varjút ;)-, ekkor olyan öt-hat percesek voltak, és a hangulat teljesen békés volt. Márti nevetgélt, gyönyörű volt, és boldog.
Aztán egyszer csak azt vettük észre, negyed tíz körül, hogy három perces hullámok jönnek egymás után.
Gyors telefon a szülésznőnek, megbeszéltük, hogy találkozunk tízkor a szülőszobán. (Eddig nem tudtuk, hogy én mehetek-e, ekkor derült ki, hogy igen, én ugráltam egy sort örömömben, majd kértem 10 percet, hogy kicsit rendbe hozzam magam. (Ekkor egy ideje már segédkezett Dóri lányom a masszírozásban, ő látható félig-meddig a képeken, és Peti fiam utólag azt mesélte, hogy ő is masszírozta Márti derekát.) Judittól kaptam kölcsön zsilipruhát.)
Végül majdnem 22 óra volt, amikor elindultunk. A kocsi felé totyogva azt mondtam Mártinak: - Te ülsz a gyerekülésben! -Ezen úgy nevetett, hogy alig bírt beszállni a kocsiba. (Átmeneti szak, 3 perces fájások.)
Azért azt gondolom, maga az út nem a legkellemesebb élményei között maradt meg, B. próbált minél gyorsabban odaérni, bár Márti néha kérte, hogy inkább kerülgesse a gödröket. (Én pedig rettegek az autópályán, mindig, de ebben a szituációban eszembe sem jutott.)
Na most a Szent Imre kórházba bejutni nem volt egyszerű. Végre följutottunk a lépcső tetejére 2 perces fájásokkal, amikor kiderült, hogy ügyeleti időben a portán át kell közlekedni. (Lépcsőn le, tovatotyogás, portán be, végre megvan az épület, és a lift is.)
Egyszer csak ott állunk a szülőszoba ajtajában. Márti becsönget, mondja, kit keres. Megérkezik Gabi, a szülésznő, és behívja Mártit, ránk csukja az ajtót.
Engem itt fogott el a pánik. Egyrészt, mert egyszer álmodtam erről a szülésről, és álmomban bejutottam a kórházba, mégis lemaradtam a szülésről, másrészt pedig, mert a dúla első és legfontosabb feladata, hogy állandóan ott van a vajúdóval. Életem leghosszabb  tíz perce volt, amíg az ajtó előtt álltam. B. hasznossá tette magát, lement a kocsiba a maradék holmikért, vizet vett magához, de én csak álltam, és meredten bámultam a homályos üvegtéglán keresztül. (Judittal konzultáltam telefonon, és mondta, hogy ez itt így szokás, nyugodjak meg, megvizsgálják, és bemehetünk.)
Így is történt. Először B. mehetett be, amíg ő öltözött, próbáltam lehiggadni, és a leendő feladataimra koncentrálni, ezért amikor végre bejutottam, angyalként mosolyogtam Gabira.
Bevezetett egy öltözőbe, és otthagyott. Egy perc alatt magamra kaptam a ruhát, és rohantam. Az ám, de fogalmam sem volt,  merre menjek. Utólag B. is mesélte, hogy eltévedt, így mindketten látogatást tettünk egy másik vajúdó nőnél, mire végre megtaláltuk Mártit.
Nagy öröm volt, amikor kiderült, hogy üres az IKEA szoba, de kellemetlen meglepetésként Márti az ágyban hanyatt fekve, CTG-re kötve találtuk. (Tudomásom szerint ugyanis az IKEA szobában nincs más műszer, mint egy kézi szívhanghallgató.)

Kért, hogy gyorsan menjek a derekához, és ugrottam is. Szólt Gabinak, hogy nagyon idegesíti a "masina", és Gabi jött, és gyorsan le is szedte róla. Ezután elmondta, hogy talán kényelmeseb helyzetet vehetne fel Márti, próbálja megy az ágy végén négykézláb úgy, hogy párjába kapaszkodik, aki az ágyon ül. Nem túl könnyen, de azért elkecmeregtünk odáig. :)
Ez már a kitolási szak. Abban azt hiszem, mindannyian egyetértünk, hogy bár nem tartott sokáig, nem volt könnyű. Negyed órára saccolom azt az időt, ami még hátra volt, hogy végre megpillanthassuk a kisbabát. Semmiféle külső tényező nem befolyásolta a születést, a képen látható pozícióban érkezett meg közénk Réka Noémi, az ügyeletes orvos  gyakorlatilag az ajtóban állva nézte végig, a szülésznő kapta el a babát, de ő sem tett ezen kívül semmi mást. És ez így volt jó.
Ezen a témán lovagolok egy ideje, ezért számomra is fontos volt látni, örülök, hogy orvosok is láthatnak néha ilyet, és nagyon boldog vagyok, hogy Márti megtapasztalhatta a saját bőrén, milyen az, ha maximálisan saját erőből hoz világra egy gyermeket.
A nehéz kitolási részt végül megmagyarázta Réka Noémi 36 cm-es fejkörfogata, ami két öltéssel korrigálható sérülést okozott. Talán gátvédelemmel ez is elkerülhető volna, de ne legyek telhetetlen!
Noémi világra jövetele mindannyiunk számára gyönyörű élmény volt.
Én ismét megbántam, hogy nem vittem magammal zsepit. :) (Bele kell építeni a dúlatáskába.)
Noémi Gyönyörű kislány, nála nyugodtabbat ritkán látni.
A köldökzsinór pulzálás után lett csak elvágva, Noémit pedig csak másnap reggel fürdették meg. Mivel a 38. héten született meg, bőven volt rajta magzatmáz, amely így szépen beszívódhatott a bőrébe.
Amit muszáj megemlítenem, mert elképesztett, az az, hogy míg a szülés teljesen anya-baba barát módon zajlott az IKEA szobában, Noémin másnap délelőtt mindent bepótoltak, nehogy má' jól érezze magát, ami döbbenetes, hogy még a nyákleszívást sem hagyhatták ki, a végbélszondát is szerették volna beiktatni, de "sajnos" addigra a kislánynak volt széklete, így erre nem találtak okot, bár szerintem, mivel a nyákot gyönyörűen feltüsszögte, a leszívás ugyanilyen indokolatlan volt. Az pedig nálam végképp leverte a lécet, hogy még 12 órás sem volt a pici bébi, és már megkapta a BCG oltást. Úgyhogy, kedves Szent Imre kórház, csecsemő részleg: van még itt hova fejlődni, ennél sokkal rosszabb már nem lehetne! (A csecsemős nővér viszont Márti elmondása szerint végtelenül kedves, és segítőkész volt, ezt tegyük hozzá.)

Kedves Nagy család!
Köszönöm nektek, hogy megajándékoztatok ezzel a lehetőséggel, hogy veletek lehessek életetek egyik legfontosabb pillanatában! Nekem is életem egyik legszebb élménye lett.

A szülés valódi természete

MEGHÍVÓ

2012.április 23-30 között lesz megtekinthető Szombathelyen a világot bejárt, magyar vándorkiállítás, A szülés valódi természete teljes anyaga.

Szívesen látjuk Önt családtagjai, barátai, kollégái és ismerősei körében a Megnyitó napján, április 23- án, hétfőn a  Savaria Egyetemi Központ Könyvtára előtt található aulában.
(Cím: 9700 Szombathely
Károlyi Gáspár tér 4.).

 „…hisszük, hogy a szülés, a világra jövetel pillanatai egy életre elkísérik az újszülöttet, az édesanyját, aki világra hozta, és az egész családot.

A háborítatlan szülés felemelő pillanatainak szépségét szeretnénk megmutatni.”

/A kiállítás főszervezői/

Program:

Április 23.

9.30 Megnyitó

10.00- 11.00 Icuri Picuri babakezek – babajelbeszéd foglalkozás Keszte Ildikó vezetésével.

11.00-14.00 Mit akar a baba?  Beszélgetés Sződy Judittal (pszichológus, szakújságíró -Kismama magazin, IBCLC laktációs tanácsadó, dúla) a háborítatlan szülés és a kötődés kialakulásának kapcsolatáról.

11.00-15.00 Nyírő Éva, iparművész kézműves kuckója. Manócska készítés.

A megnyitóprogram ideje alatt a szülés, gyermekvállalás, gyermeknevelés, szülővé válás tematikában jártas, helyi, civil szerveződések is képviselik magukat.

A Liliputi Bababolt jóvoltából pedig kipróbálhatják a különböző babahordozási eszközöket (hordozókendő, mei tai, háti hordozó).

Résztvevők:

1.Perintparti Szó-Fogadó Szombathelyi Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Perintparti Waldorf Iskola

2.Szellőtánc

3.Liliputi Bababolt

4.Szombathely.imami

A kiállítás a hét többi napján az intézmény nyitva tartási ideje alatt szabadon látogatható.

Nemrég olvastam, hogy nem csak Magyarországon dívik a császármetszés, nagyon sok világszerte az indokolatlan, vagy mondott indokkal végzett sürgősségi műtét, hogy a programozott császárról ne is beszéljünk. Ez nyílt titok, ami ebben nagyon fájó a konkrét műtét veszélyei mellett, az az, hogy a szülők többsége életmentő beavatkozásként éli meg, és megmentőjeként hálával gondol a beavatkozást elrendelő, majd elvégző orvosra.
Sok kérdés felmerül bennem ezzel kapcsolatban:

• miért növekszik a császármetszések aránya évről évre világszerte?
• mi a leggyakoribb oka annak, hogy ide "lyukad ki" a normálisan indult szülés folyamata?
• miért bízunk mi nők jobban az orvosban, mint testünkben?
• mi az, ami miatt nem hisszük el magunknak, hogy képesek vagyunk arra, mire évezredeken keresztül szinte minden asszony képes volt?
• hova vezet ez?

Ez csak néhány a sok felmerülő kérdés közül.

És nem is lehet mindet egyszerűen megválaszolni.

Az mindenesetre nem kérdés, hogy hitünk a szülés képességében egyre kisebb. Az is nyilvánvaló, hogy minél több beavatkozás történik szülés közben, annál valószínűbb a művi befejezés.

A harmadik kérdésre az én válaszom az, hogy hagyjuk magunkat meggyőzni, manipulálni.

S hogy hová vezet mindez? 

Félek, néhány száz év múlva a spontán szülést már csak történelemkönyvekből ismerik, s elborzadva gondolnak rá utódaink.

Kilenc hónapnyi ünnep

Én úgy tekintek a várandósságra, mint egy ünnepre.
A legigazabb, legfontosabb, boldog várakozással teli ünnepre. Kicsi, de Életfontosságú események, ha akarom, ünnepek sora.
Ünnep az első pillanattól kezdve, amikor a szerelmes ölelésből megfogan a gyermek.
A terhességi teszten megjelenő két csík is egy ilyen pillanat.
Ünnep a kisbaba első érezhető mozgása.
Aztán amikor azok is érezhetik már ezeket a mozgásokat, akik csak kívülről szemlélik az eseményeket.
Amikor először bújunk kismama ruhába, és ezzel együtt az a csodálatos folyamat, amint a nő teste anyaivá teljesedik ki.
És mindezek mellett mindvégig az érzés, hogy amire várakozunk, egy ember születése, akinek léte tőlünk függ, lénye  egyszeri, megismételhetetlen.
A várakozás megkoronázása pedig az Ünnepek Ünnepe, amikor a gyermek megszületik.
Vele együtt születik a nőből anya, a férfiból apa, kistestvérből nagy testvér, szülőkből nagyszülők.
Minden megváltozik.
Még szebb lesz a világ.

                                 

Kedves ismerősöm júniusban ad életet második gyermekének.
Ő egy nagyon lelkiismeretes, gondos, kicsit aggódós kismama, akinek megvannak a maga elképzelései arról,  hogyan szeretne szülni.
Neki minden megfelelt úgy, ahogy ezelőtt volt. (Igaz, szerette volna, ha használhat vajúdó labdát, amit be kellett szereznie, mert a kórháznak nem volt, szülőszékben kívánt szülni, de az orvos kérdésére: "csak nem  gondolja, hogy majd én ott görnyedezem", elvetette az ötletet; amúgy a szülés összességében gyönyörű emlék számára.)
Ismertük egymást már a dúlaképzés előtt is, néhány ismerősét igyekezett is rávenni, hogy szüljenek velem, most mégis elgondolkodott, neki vajon mi szüksége lenne rám.
Az nem volt kérdés számára, hogy a szülés előtt mindent megbeszél velem. Bármilyen problémája van, hozzám fordulhat, amiben tudok, segítek neki, nagyon szívesen.
Nagyon kedvesen felajánlotta, hogy menjek el nyugodtan vele a kórházba, ha szeretnék, de ő nem érzi szükségét annak, hogy vele legyek, illetve nem gondolja azt, hogy segíteni tudnék neki. (De azért mondjam el, mi is az amit egy dúla tesz.)
Rólam sokan tudják, hogy kissé megszállottként üldözöm a kismamákat, és minden szülést szeretnék személyesen kísérni, így ez mindenképpen mézes-madzagnak számított.
Mégis.
Kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy ő nem érzi, mekkora lehetőség neki, hogy velem szülhet! :)
Ezért megköszöntem neki a lehetőséget, és azt mondtam, csak a saját boldogságom miatt nem megyek el.

A beszélgetésünk után sokat gondolkodtam a dolgon.

Úgy tervezem, hogy legközelebb, ha találkozunk, és átmasszírozom kicsit már sajgó porikáit, elmondom neki, hogy miért gondolom, hogy nem csak nekem lenne jó, ha ott lehetnék vele a szüléskor.
Mert:

A barátom, és szeretnék vigyázni rá.

Szeretném, ha szülés közben, és után nem neki kellene harcolnia az elképzelései megvalósitása miatt, és képviselhetném az érdekeit, neki éppen elég más dolga lesz!

Szeretném, ha ott lehetnék, hiszen ma már bizonyított, hogy a dúla jelenléte jóval megrövidíti a vajúdás időtartamát, és dúlával kísért szüléseknél a komplikációk is lényegesen ritkábban fordulnek elő. Fontosnak tartom, hogy tudja: minél több szülés közben a személyes törődés, annál természetesebben alakul majd a kapcsolata az újszülöttjével, és a szoptatás is gördülékenyebben indul.

Tudnék segíteni a férjének abban, hogy ne érezze magát tehetetlennek és szügségtelennek a szülés alatt, hiszen van egy sor dolog, amit megtehet a felesége kényelmének érdekében. Ha az apa jól támogatja az anyát szülés közben, ennek az emélke bearanyozhatja a kapcsolatukat.

Vajon mit mond majd?

A dúla

A dúla a szülés szerelmese.

Az az ember, aki elhivatottan küzd azért, hogy a szülés, ez a megismételhetetlen, egyszeri, csodálatos esemény olyan méltósággal teli és meghitt lehessen, amennyire az lehetséges. 

A legtöbb, amit a dúla kaphat, hogy a szülők megkérik: kísérje el őket családdá válásuk útján.

Ha találkozunk...

Mi történik akkor, ha megkeresel, és megbeszélünk egy találkozót?
Először is kiötöljük, milyen hely és környezet lesz a legideálisabb ahhoz, hogy beszélgetni tudjunk. Ez nagyon sok mindentől függhet, de tulajdonképpen első találkozásnak talán a legjobb egy teázó, vagy kávézó.
Az is nagyon jó, ha először csak mi ketten vagyunk jelen. Könnyebben tudunk beszélgetni gyerekek nélkül, a férjedet pedig ráér később is megismernem.
Lehet ez egy olyan beszélgetés, ahol eldöntöd, hogy szeretnéd-e, ha dúla is lenne a szülésednél, nos, akkor te fogsz kérdéseket föltenni nekem.
Ha ez nem kérdés, akkor én fogok kérdezgetni elsősorban tőled, hogy valamilyen kép alakuljon ki bennem rólad és a körülményekről.
Beszélünk a vágyaidról és a félelmeidről, és természetesen a megvalósításukról is, végül ha tudunk, keresünk egy időpontot a következő találkozáshoz.

A továbbiakban igény szerinti rendszerességgel és helyszínen találkozunk, ez megint csak sok mindentől függ, de ha szeretnéd, hogy átgyúrjalak, akkor ez meglehetősen leszűkíti a lehetőségeket.
A masszázst jó minőségű illóolajokkal dúsított hidegen sajtolt növényi olajokkal végzem, egyszerű lazító hát-, tenyér-, és talpmasszázs amit nyújtani tudok.

Egy alkalommal jó, ha találkozni tudok gyermeked apjával, illetve azzal, akit magaddal szeretnél vinni a szülőszobára.
Ezek az alkalmak arra jók, hogy eloszlassuk a szüléssel kapcsolatos félelmeket, megismerhessük egymást, találjunk speciálisan a Te szülésedhez megfelelő lazítási, és természetes fájdalomcsillapítási módokat.

Próbálok éjjel-nappal elérhető lenni, így bármikor hívhatsz majd.

Amikor elérkezik a szülés ideje, ilyen előzményekkel a lehető legpontosabban testre szabott támogatást tudom majd nyújtani  a Te szülésednél.

Szülés után, ha szeretnéd, még meglátogatlak néhányszor. Szerencsés ilyenkor átbeszélni a történteket.
Ezen kívül szívesen segítek a babaápolásban, gondozásban, elméleti vagy gyakorlati síkon, igény szerint. Nagyon remélem, hogy utólag örülni fogsz annak, hogy dúlát hívtál a szülésedhez!

Várom jelentkezésed!

Mit szabad, és mit nem?

Mostanában többször különböző formában hallottam a kérdést, a táplálkozástól az autóvezetésen át, a terhességi vitaminok fogyasztásán keresztül a várandósság alatt végzett munkáig: mit és mennyit szabad? Mi a megengedett, mi az a mi a babának ártalmas lehet?
Én úgy gondolom, ha már egy anyában felmerülnek ezek a kérdések, és figyel a megérzéseire, rosszat nem tehet.
Egy dolog van, amiből megárt a sok: az aggódás!