2011. szeptember 21., szerda
2011. szeptember 20., kedd
Várakozás
Nagy az izgalom: néhány héten belül születik az első kicsi baba, akinek születésénél remélhetőleg én is jelen leszek.
Már nem alszom valami jól, rengeteget olvasok, és gyakorlom a masszázs és egyéb technikákat a családomon, amit ők természetesen kimondhatatlanul élveznek. Aggódom, hátha nem lesz haszna a jelenlétemnek?
Az én táskám előbb össze lett csomagolva, mint az anyukáé, nyilván nem véletlen, nekem ez az első szüléskísérésem, míg ő már másodszor lép majd át az anyaság kapuján. Olyan érdekes ez a "dúla táska" dolog, hiszen ugyanúgy, mint a várandósság végén, most a feladat közeledtével is csomagolni kell, mintegy jelzésként: itt az idő!
Szerencsés esetben a dúla táskája folyamatosan be van csomagolva, nekem egyelőre úgy tűnik, az enyém sajnos nem kell, hogy állandó szükségben álljon, mivel közel s távol ez az egyetlen felkérésem.
Persze optimista vagyok a kérdésben, hiszem, hogy egyre több anya szertné maga mellett tudni szüléskor a dúláját!
Már nem alszom valami jól, rengeteget olvasok, és gyakorlom a masszázs és egyéb technikákat a családomon, amit ők természetesen kimondhatatlanul élveznek. Aggódom, hátha nem lesz haszna a jelenlétemnek?
Az én táskám előbb össze lett csomagolva, mint az anyukáé, nyilván nem véletlen, nekem ez az első szüléskísérésem, míg ő már másodszor lép majd át az anyaság kapuján. Olyan érdekes ez a "dúla táska" dolog, hiszen ugyanúgy, mint a várandósság végén, most a feladat közeledtével is csomagolni kell, mintegy jelzésként: itt az idő!
Szerencsés esetben a dúla táskája folyamatosan be van csomagolva, nekem egyelőre úgy tűnik, az enyém sajnos nem kell, hogy állandó szükségben álljon, mivel közel s távol ez az egyetlen felkérésem.
Persze optimista vagyok a kérdésben, hiszem, hogy egyre több anya szertné maga mellett tudni szüléskor a dúláját!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)