Nandu- Vajúdástámogatás + Nehéz szülés + Szülős társasjáték hétvége 2017. 10.30.-11.01.

Klassz dolgokat láttam-hallottam.
A Holdudvar bábaházban töltöm a hétvégét, töltődöm, okosodom, gyűjtöm az infókat. Remekül érzem magam. :)

Október 16.

Hétfőn délután megszületett a 10. szüléskísérésem gyümölcse. :)
Idén ő az ötödik, és idén ő az ötödik fiú. :)

Mikulásnapi

Mikulásra kaptam egy sikeres VBAC kísérést.
Mindannyiunknak időbe telik, míg kiheverjük, de mindenképpen élmény volt! 🌷

Dúlatalálkozó

Kedveseim!
Hétfőn, 2017december 18-án, érdekes találkozásokban volt részem.
Októberben tanácsolta nekünk, vidéki dúláknak Nandu, hogy keressük egymást, cseréljünk tapasztalatokat, ismerkedjünk egymással.
Facebook-szinten ez megtörtént már akkor, mostanra viszont eljutottunk odáig, hogy találkoztunk is egymással.
Kicsit kiterjesztettük a kört Zala megyére, és a határon túlra is.
Többen nem tudtak eljönni, de így is nyolc fős volt a találkozó létszáma.
Ezt most leginkább azért meséltem el nektek, hogy örüljetek velünk,és hogy tudjátok,mindenkinek van lehetősége megtalálni a szívéhez legközelebb álló dúlát, hogy a szülésélmlénye leginkább hasonlíthasson álmai szüléséhez!
Nekem élmény volt,sok tanulással.
Ezentúl havonta találkozunk. 

Amikor lemaradok

A mai nap kapcsán írom, de valójában ez már a harmadik olyan eset, ahol készülök ott lennei, és végül a közreműködésem nélkül születik meg a kisbaba.

A gondolataim ezzel kapcsolatban nem ma keletkeztek.
Épp visszatérőben voltam a szülőszobára, kicsi lányom kétéves alig múlt, amikor felkérést kaptam egy nyári szüléskísérésre.
Boldogan vállaltam.
Persze a család szívta a fogát, hiszen azért a nyár az mégis... és hogy megyünk így bárhová stb. De látva a lelkesedésemet, megbékéltek hamar. Ráadásul annyira nem is volt nyár, június végén született az a baba, de hát, tudjuk, hogy a babák mennyire szeretnek meglepetést okozni nekünk az érkezésükkel.
Én általában a 36. héttől mindig elérhető vagyok (most konkrétan májusban volt utoljára kikapcsolva a mobilom), a babák jó része pedig a 40-41. hét körül valahol születik meg, ami nagyjából 6 hetet jelent 24 órás készenlétben, állandóan fejben átgondolva, hová tegyem a kicsit, ha menni kell, és senki nincs itthon, mit fognak enni, és valóban nehéz elindulni akár csak egy tópartra, vagy egy koncertre is, de hát, nekem is van családom, távolabbi rokonaim, összejövetelek, amik különböző technikai okokból nem a mi házunk táján zajlanak, így néha mindenképpen utazni kényszerülök.
Így az az emlegetett "visszatérős" kísérésem, nagy pofáraesés volt, mert épp aznap írtam a leendő anyukának, hogy még egyszer találkozhatnánk, amikor már a szülőszobán volt. Ő azért nem hívott végül, mert úgy gondolta, rohamos szülés lesz. Nem az volt, és engem borzasztóan megviselt a tudat, hogy nem tudok segíteni.
Ezután volt egy nagyon speciális helyzet, egy várandósság rengeteg kérdőjellel, amelyben az egyetlen biztos személyként voltam képben az anyuka és az apuka segítségére, és végül az élet egész mást hozott, mivel a szülők épp elutaztak, amikor a szülés beindult.
Ma csupán annyi történt, hogy a pici gyermek olyan elemi erővel és tempóval indult neki a világnak, hogy arra sem maradt idő, hogy telefonáljanak nekem.
Mindez teljesen rendben van így, nekem azonban ilyenkor olyan hiányérzetem marad, amivel egy jó ideig nemtudok mit kezdeni. Ez nyilván az én problémám, de azért, ha valakinek van ötlete, hogy lehet az ilyesmin hamar túljutni,meséljen!
Ráadásul most február végéig csend lesz.
Ma biztosan kikapcsolt telefonnal alszom. :)