2012. augusztus 25., szombat

Anyai aggodalmak

Világ életemben aggódós voltam.
Gyerekként anyám volt az, akiért leginkább aggódtam, anyaként elsősorban a gyermekeimért.
Tudom, hogy vannak, akik számára ez az érzés ismeretlen, illetve csak normális keretek között mozog, rólam ez nem mondható el. Sikerült is tovább örökítenem a dolgot, legkisebb gyermekem az, aki képes pityeregni, ha belegondol, hogy velem valami történhet. De most nem erről szeretnék írni.

Ha a nő tudomást szerez róla, hogy gyermeket vár, nagyon meg tud ijedni. Érdekes, hogy akkor is halálra rémülhet, ha rég óhajtott a várandósság. Mert egy dolog a vágy, és egészen más a beteljesülés.
És ez mennyit tud még fokozódni a hónapok alatt!
Azért gondoltam szólni erről, mert bár nem vagyok még túl dörzsölt róka a szakmában, mégis állandóan tapasztalom a kismamák gyötrő aggódását. Az egyik anyuka a várandóssága alatt számtalanszor sírva telefonált, mert nem érezte elég erősnek magát harcolni a saját igazáért. (A férjjel, az orvossal, anyukával abban a számtalan kérdésben, ami felmerül gyermekvárás alkalmával, és amelyekről mindenkinek saját érzése és véleménye van.) 
Vannak igazi anyatigrisek, akiknek mindennél fontosabb, hogy a gyermekük az ő elképzelésük szerint a lehető legbiztonságosabban növekedjenek, és vannak akik -bár nem mindenben értenek egyet a környezetükkel-, ellenkezni nem mernek . És van, aki mindent másra hagy, és azt teszi, amit más jónak lát, ami utat előtte már kitapostak.
Hogy melyik habitusnak milyen pozitív illetve negatív következményei vannak, azt nem gondolom most részletezni, nem is fontos talán, főleg, mivel az elképzelésem szerint a gyermek olyan anyát választ  magának, amilyenre szüksége van, hogy azzá válhasson, akivé lenni szeretne.
Mégis úgy érzem, fontos dolgozni önmagunkon gyermekvárás idején, hogy ne kínozzon állandóan az aggodalom.
Technika van bőven relaxáció, aromaterápia, meditáció, tánc, zene, masszázs, szex, stb.
A lényeg talán abban rejlik, hogy felismerjük: mi az , ami leginkább aggaszt bennünket. Változtathatunk rajta, vagy rajtunk kívül álló probléma? Ha lehet változtatni, saját nyugalmunk érdekében tegyük meg! Ha pedig nem, ne törjük magunkat rajta fölöslegesen. Ne dugjuk homokba a fejünket, de elég mindig az adott nappal foglalkozni.