“Szombathely, Markusovszky Egyetemi Oktatókórház, 2. baba, ügyeletben, dúlával, apával és mindenre kiterjedő szülési tervvel kèszülve.
Otthonszülés is tervben volt, de vègül nem jött össze, elhatároztam, hogy a B tervből mindent kihozok, amit csak lehet.
Első várandósságom alatt nem foglalkoztam a szülèssel, nem készültem rá, gondoltam, anyukám, nagymamám is tudott szülni spontán több gyereket is, nekem miért ne menne?!
Itt volt sok minden, oxytocin, CTG fekve 2 perces fájásoknál, kőmetszőpóz, Kristeller-műfogás, irányított nyomatás, gàtmetszès, köldökzsinór azonnali elvágása, placenta "kirángatàsa", méhűri betapintás, orvos gúnyos megjegyzései. A babánál mindenféle vizsgàlat. Ezeket most egyáltalán nem akartam.
Itt volt sok minden, oxytocin, CTG fekve 2 perces fájásoknál, kőmetszőpóz, Kristeller-műfogás, irányított nyomatás, gàtmetszès, köldökzsinór azonnali elvágása, placenta "kirángatàsa", méhűri betapintás, orvos gúnyos megjegyzései. A babánál mindenféle vizsgàlat. Ezeket most egyáltalán nem akartam.
A mostani várandósság 12. hetétől folyamatosan tájékozódtam, olvastam, nem akartam úgy járni, mint az elsőnél.
HipnoSzülés tanfolyamot Schimcsig Nóránál elvègeztem, ott nagyon sok fontos információ elhangzott, amit nagyon köszönök neki. Auxner Bea győri bába 2,5 órás rövid bàbai tájékoztatásán is részt vettem Szombathelyen. Internetes fórumokon tájékozódtam, facebookon sok hiteles csoportban. Noll A Nandu Vajúdástámogatàs c. könyve is nagyon hasznos volt....stb.
2018. 02. 22.-re voltam UH szerint kiírva, TB alapon jártam nőgyógyászhoz a várandósság alatt.
Február 9-től minden nap voltak jóslófàjàsaim. 18.-án hajnalban folyamatos menses szerű görcseim lettek, reggel 9:00-12:00-ig pedig rendszertelen 3-4-5 perces fájások jöttek, amíg 45 másodpercig tartottak, még elviselhetők voltak, pont meg tudtam főzni alatta. Szünet következett kb. 1-1,5 órán keresztül. Kislányomat elvittem fèl 2 fele aludni, akkor indultak kb. a 10 perces fàjások, amik 1 percesek voltak, ezek délután 4-ig eltartottak, onnantól lettek 5 percesek. Kislányomat szomszédolni áthívták, kicsit jobban tudtam magamra/magunkra koncentrálni. Kádban relaxáltam zenével, gyertyákkal, kb. három-nègy kontrakciót bírtam fekve elviselni. Fél 6 fele szóltam a nagyszülőknek, ill. a dúlámnak, hogy kèszülődjenek, aztán jöjjenek hozzánk, mert éjjel valószínű menni kell.
Zsuzsával a leendő kislányunk szobájában beszélgettünk, a fájások alatt elcsendesedtünk, muskotályzsàlyás meleg borogatást tett a hasamra, ezt folytattuk este fél 9-ig. Elvittük kislányomat a fèrjemmel altatni, velünk alszik, ezt a megszokott rendszert nem akartuk felborítani. Amúgy is érezte, hogy valami kèszül ma, ő is izgatott volt. Férjemnek mondtam, aludjon, mert kell az ő ereje is, ha menni kell. Én nem tudtam feküdni, aludni. Kimentem a konyhába, ahol beszélgetett anyukám, nagymamám Zsuszával, főztem teát mindenkinek. Zsuzsa megkèrdezte, hogy málnalevèl teát iszok-e, mondtam nem, mert elfelejtettem elkezdeni, de úgy iszom, mintha az lenne. Ezen jót nevettünk. Belekortyoltam és éreztem egy pukkanást, elkezdett folyni a magzatvízem, ez volt fél 10-kor este. Előtte pont úgy éreztem, hogy lassan jutunk egyről a kettőre, úgyhogy ez egy újabb lendületet adott. Gyorsan "jártam egy örömtáncot", anyukàmat megöleltem, bízva abban, hogy felgyorsulnak az események. Elmentem zuhanyozni, hajat mosni, 3 percesek lett a fájások, és nagyon intenzívnek, erősnek éreztem őket. Összekészültünk és fél 11 előtt elindultunk a kórházba. (Anyukám útravalónak annyit mondott: "A harmadikat majd tényleg itthon szülheted, most màr elhiszem/megértem milyen lenne.."-ez nagyon jól esett, mert kezdetben nem támogatta, nem értette, ez hogyan működne. Féltett...)
A kórház előtt az utcàn parkoltunk le, mondtam szeretnèk besètàlni ne vigyenek be autóval. Az ambulanciára kellett menni, folyt folyamatosan a magzatvízem, a fájásaim ugyanúgy 3 percesek voltak, ugyanolyan intenzitásúak. Sajnos az ügyeleti időben "beeső", vajúdó nőt ismét "lelkesen, kedvesen" fogadták. Az asszisztensnő arcára volt minden írva, utasított átöltözni, vérnyomást mérni, kérdésekkel bombázni, várakozni az orvosra. Megérkezett a rezidens doktornő, aki vizsgálatra kért fel, ebbe beleegyeztem, mindennel el volt foglalva, csak a méhszájammal nem (állítólag két ujjnyira voltam nyitva?) közölte, hogy nem szülhetek spontán csak császármetszéssel, mert lát a combomon pár szemölcsöt. Ezzel elindította bennem a lavinàt, közöltem, hogy engem biztos nem tolnak be a műtőbe ès egy vágást nem fog rajtam ejteni. Èrveltem, hogy több nőgyógyásznál jártam, sőt bőrgyógyásznál is, senki nem mondott ilyet, hogy ez kontraindikáció lenne. Ezek után a kapcsolatunk kicsit viharossá vált, folyamatosan jöttek a fájások, de ez őket nem érdekelte, lassan, komótosan felvette a részletes anamnézist, ezután mehettünk a szülőszobára. A szülőszoba ajtajában közölte, hogy apukának, dúlának várni kell, nem jöhetnek be...(gondolta, úgyis csm lesz.) CTG-t csináltak fekve kb. 15 percig, az ügyeletes szülésznőnek mondtam, hogy én nem akarok fekve vajúdni, mondta mèg egy picit kell, utána levette rólam a gépet. Baba szívhangja rendben volt. A doktornő behívta a felettesét, aki meghallgatott, megnézte a szemölcseimet és nekem adott igazat, hogy ezek messze vannak a nyakcsatornától, nem császármetszés indikáció ez, még utána kicsit próbálkozott a doktornő, de aztán végül beletörődött. Közöltem, hogy van szülési tervem!, mondta kéri, válaszóltam, hogy engedjék be a férjeméket, akkor tudom odaadni, mert nála van. Bejöhettek, közben ment ám folyamatosan a vajúdás, a szünetekben beszéltem.
🙃
Tetmészetesen, teljes beavatkozásmentesen szerettem volna szülni, a szülési tervben minden benne volt. Végigolvasta, közölte ha minden rendben megy, nem kapok oxyt, cukros infúziót, egyebet, sőt, ő méhszájat amúgy sem szokott tágítani. Enni, inni enged, de "ne most fogyasszam el a Big Mac menümet", mert hátha mégis műtét lesz. Gátvédelemhez értünk, szerinte ritka, ha nem kell, ill. ha nem akarok irányított nyomatást, kőmetsző pózt ez teljesen esèlytelen, mert nem tudják akkor megtámogatni a gátat. Feltette a kérdést, hogy bevállalom-e, hogy szanaszét repedhetek. Ezen egy kicsit "elszakmáztam" vele, mondtam neki, ha bèkén hagynak, saját ütemben nyomhatok, szabadon választható pózban, akkor nem lesz gond. Valahol itt adta fel a győzködést. Sértődötten, kissé ingerlékenyen közölte, hogy nem érdekli mit csinálunk, ha aláírom, hogy saját felelőssègre mindent visszautasítok, akkor itthagy bennünket hármasban. Persze, hogy aláírtam, sőt közöltem a szülési tervemet tűzze hozzá a kórlapomhoz nyugodtan! Innentől békèn hagyott minket, ez kb. este 11 óra felé lehetett. A szülésznő egyszer-kétszer hordozható szívhanghallgatóval megnèzte a baba szívhangját. Én apán csüngve vajúdtam végig, közben megerősítő mondatokat suttogott nekem, Zsuzsa hátulról borogatást tett fel a hasamra, ez ment a kitolási szakig, ami nem tudom, mikor indult. Szóltam, hogy úgy érzem jön a baba, itt megkért a szülésznő feküdjek le az ágyra, hogy megnézzenek. Mondtam, nem tudok, meg nem is szeretnék. Volt egy nagy vajúdómatrac a földön, oda mentem nègykézláb helyzetben, apába kapaszkodtam, jöttek a tolófájások, éreztem nyomnom kell, előtte jött be a doktornő. Végig hangtalanul vajúdtam, de most úgy éreztem, hogy kétszer hangot kell kiadnom, itt a doktornő figyelmeztetett, hogy nem kellene kiabálnom, figyeljek rá, mit mond, akkor nyomjak, mikor ő mondja, és jó lenne lefeküdni. Erre már reagálni nem tudtam, nem jött ki hang a számon, akkor megkért, hogy kommunikáljak vele, halkan szóltam, hogy nem tudok. Mèg párszor elmondta az instrukciókat, végül azt éreztem, hogy nekem most az kellene, ha csendben maradna és békèn hagyna, ezért inkább lefeküdtem, mert éreztem, hogy mindjárt úgyis kint van a baba. Két-három nyomás és megszületett Franciska gátmetszés nélkül, egy 1,5 cm-es repedéssel gyönyörűen, jó magzatmázosan. 39hét 4 napra, 3490g-mal, 48 cm-rel bújt ki. Egyszerre rámrakták, apával meghatódtunk ismét, csodáltuk a második hercegnőnket, feljöttek a 2,5 évvel ezelőtti emlèkek. Férjem puszilgatott, mondta, hogy nagyon szeret minket, köszöni, hogy másodszor is átélhette a csodát, dícsért, hogy nagyszerűen csináltam vègig. 7- 8 percet (ez itt nagy szó) vártak a köldökzsinór elvágásával, apa büszkèn elvágta. Majd elvitték a babát, apa is ment. Nem engedtük a rutinszerű vizsgálatokat, fürdetést sem, apa csupasz mellkasára kértük a pucér babát, akit egy takaróval betakartak. Mi ezalatt vártuk a méhlepényt türelmesen, szèpen megszülhettem, nem siettették a dolgot (ez is kérés volt), megmutatták, mondták hazavihetem. A doktornő szerint egy öltést kellene tenni a repedésre, ebbe beleegyeztem. Méhűri betapintást, rectális vizsgálatot nem engedtem.
Ezután 2 óran keresztül együtt voltunk, Franciska profi módon megkereste egyből a mellemet és nagyon ügyesen szopizott. 2 óra múlva bejött a szülésznő, hogy a babának még egy órát itt kellene maradnia, de ha szeretnènk maradhatunk vele, aztán közösen lemegyünk. Apa nélkül maradtunk, mert ő ment haza a nagylányunkhoz, mert az izgatottságtól nem tudott ő sem aludni, várta haza apát, ilyenkor már hajnali 3 elmúlt.
Szopizott tovább Franciska, egy idő után elmentem zuhanyozni, addig a szülésznő felajánlotta, hogy szívesen fogja a babát. Babával együtt mehettem le a szobánkba, ahol 0-24-ben együtt voltunk a hazamenetel pillanatáig. A vizsgálatokat mind itt előttem végezték el.
Nagyszerű és csodás èlmény volt, amit sosem felejtek el, tudom, a háborítatlanság még hiányzik, mert normál esetben nem kellene harcolni vajúdás/szülès alatt, de én nagyon örülök, hogy minden amit elterveztem, eldöntöttem megvalósult, sőt ezek a "csatározások" még erősebbè tettek, ès mèg intenzívebb, erősebb fàjàsokat provokàltak.
Köszönöm Zsuzsának és a Férjemnek, hogy velem voltak és támogattak!
(u.i.: Ha egyszer lesz harmadik, OSZ lesz, mert a hàborítatlansàgot szeretném àtélni még.)”
HipnoSzülés tanfolyamot Schimcsig Nóránál elvègeztem, ott nagyon sok fontos információ elhangzott, amit nagyon köszönök neki. Auxner Bea győri bába 2,5 órás rövid bàbai tájékoztatásán is részt vettem Szombathelyen. Internetes fórumokon tájékozódtam, facebookon sok hiteles csoportban. Noll A Nandu Vajúdástámogatàs c. könyve is nagyon hasznos volt....stb.
2018. 02. 22.-re voltam UH szerint kiírva, TB alapon jártam nőgyógyászhoz a várandósság alatt.
Február 9-től minden nap voltak jóslófàjàsaim. 18.-án hajnalban folyamatos menses szerű görcseim lettek, reggel 9:00-12:00-ig pedig rendszertelen 3-4-5 perces fájások jöttek, amíg 45 másodpercig tartottak, még elviselhetők voltak, pont meg tudtam főzni alatta. Szünet következett kb. 1-1,5 órán keresztül. Kislányomat elvittem fèl 2 fele aludni, akkor indultak kb. a 10 perces fàjások, amik 1 percesek voltak, ezek délután 4-ig eltartottak, onnantól lettek 5 percesek. Kislányomat szomszédolni áthívták, kicsit jobban tudtam magamra/magunkra koncentrálni. Kádban relaxáltam zenével, gyertyákkal, kb. három-nègy kontrakciót bírtam fekve elviselni. Fél 6 fele szóltam a nagyszülőknek, ill. a dúlámnak, hogy kèszülődjenek, aztán jöjjenek hozzánk, mert éjjel valószínű menni kell.
Zsuzsával a leendő kislányunk szobájában beszélgettünk, a fájások alatt elcsendesedtünk, muskotályzsàlyás meleg borogatást tett a hasamra, ezt folytattuk este fél 9-ig. Elvittük kislányomat a fèrjemmel altatni, velünk alszik, ezt a megszokott rendszert nem akartuk felborítani. Amúgy is érezte, hogy valami kèszül ma, ő is izgatott volt. Férjemnek mondtam, aludjon, mert kell az ő ereje is, ha menni kell. Én nem tudtam feküdni, aludni. Kimentem a konyhába, ahol beszélgetett anyukám, nagymamám Zsuszával, főztem teát mindenkinek. Zsuzsa megkèrdezte, hogy málnalevèl teát iszok-e, mondtam nem, mert elfelejtettem elkezdeni, de úgy iszom, mintha az lenne. Ezen jót nevettünk. Belekortyoltam és éreztem egy pukkanást, elkezdett folyni a magzatvízem, ez volt fél 10-kor este. Előtte pont úgy éreztem, hogy lassan jutunk egyről a kettőre, úgyhogy ez egy újabb lendületet adott. Gyorsan "jártam egy örömtáncot", anyukàmat megöleltem, bízva abban, hogy felgyorsulnak az események. Elmentem zuhanyozni, hajat mosni, 3 percesek lett a fájások, és nagyon intenzívnek, erősnek éreztem őket. Összekészültünk és fél 11 előtt elindultunk a kórházba. (Anyukám útravalónak annyit mondott: "A harmadikat majd tényleg itthon szülheted, most màr elhiszem/megértem milyen lenne.."-ez nagyon jól esett, mert kezdetben nem támogatta, nem értette, ez hogyan működne. Féltett...)
A kórház előtt az utcàn parkoltunk le, mondtam szeretnèk besètàlni ne vigyenek be autóval. Az ambulanciára kellett menni, folyt folyamatosan a magzatvízem, a fájásaim ugyanúgy 3 percesek voltak, ugyanolyan intenzitásúak. Sajnos az ügyeleti időben "beeső", vajúdó nőt ismét "lelkesen, kedvesen" fogadták. Az asszisztensnő arcára volt minden írva, utasított átöltözni, vérnyomást mérni, kérdésekkel bombázni, várakozni az orvosra. Megérkezett a rezidens doktornő, aki vizsgálatra kért fel, ebbe beleegyeztem, mindennel el volt foglalva, csak a méhszájammal nem (állítólag két ujjnyira voltam nyitva?) közölte, hogy nem szülhetek spontán csak császármetszéssel, mert lát a combomon pár szemölcsöt. Ezzel elindította bennem a lavinàt, közöltem, hogy engem biztos nem tolnak be a műtőbe ès egy vágást nem fog rajtam ejteni. Èrveltem, hogy több nőgyógyásznál jártam, sőt bőrgyógyásznál is, senki nem mondott ilyet, hogy ez kontraindikáció lenne. Ezek után a kapcsolatunk kicsit viharossá vált, folyamatosan jöttek a fájások, de ez őket nem érdekelte, lassan, komótosan felvette a részletes anamnézist, ezután mehettünk a szülőszobára. A szülőszoba ajtajában közölte, hogy apukának, dúlának várni kell, nem jöhetnek be...(gondolta, úgyis csm lesz.) CTG-t csináltak fekve kb. 15 percig, az ügyeletes szülésznőnek mondtam, hogy én nem akarok fekve vajúdni, mondta mèg egy picit kell, utána levette rólam a gépet. Baba szívhangja rendben volt. A doktornő behívta a felettesét, aki meghallgatott, megnézte a szemölcseimet és nekem adott igazat, hogy ezek messze vannak a nyakcsatornától, nem császármetszés indikáció ez, még utána kicsit próbálkozott a doktornő, de aztán végül beletörődött. Közöltem, hogy van szülési tervem!, mondta kéri, válaszóltam, hogy engedjék be a férjeméket, akkor tudom odaadni, mert nála van. Bejöhettek, közben ment ám folyamatosan a vajúdás, a szünetekben beszéltem.
🙃Tetmészetesen, teljes beavatkozásmentesen szerettem volna szülni, a szülési tervben minden benne volt. Végigolvasta, közölte ha minden rendben megy, nem kapok oxyt, cukros infúziót, egyebet, sőt, ő méhszájat amúgy sem szokott tágítani. Enni, inni enged, de "ne most fogyasszam el a Big Mac menümet", mert hátha mégis műtét lesz. Gátvédelemhez értünk, szerinte ritka, ha nem kell, ill. ha nem akarok irányított nyomatást, kőmetsző pózt ez teljesen esèlytelen, mert nem tudják akkor megtámogatni a gátat. Feltette a kérdést, hogy bevállalom-e, hogy szanaszét repedhetek. Ezen egy kicsit "elszakmáztam" vele, mondtam neki, ha bèkén hagynak, saját ütemben nyomhatok, szabadon választható pózban, akkor nem lesz gond. Valahol itt adta fel a győzködést. Sértődötten, kissé ingerlékenyen közölte, hogy nem érdekli mit csinálunk, ha aláírom, hogy saját felelőssègre mindent visszautasítok, akkor itthagy bennünket hármasban. Persze, hogy aláírtam, sőt közöltem a szülési tervemet tűzze hozzá a kórlapomhoz nyugodtan! Innentől békèn hagyott minket, ez kb. este 11 óra felé lehetett. A szülésznő egyszer-kétszer hordozható szívhanghallgatóval megnèzte a baba szívhangját. Én apán csüngve vajúdtam végig, közben megerősítő mondatokat suttogott nekem, Zsuzsa hátulról borogatást tett fel a hasamra, ez ment a kitolási szakig, ami nem tudom, mikor indult. Szóltam, hogy úgy érzem jön a baba, itt megkért a szülésznő feküdjek le az ágyra, hogy megnézzenek. Mondtam, nem tudok, meg nem is szeretnék. Volt egy nagy vajúdómatrac a földön, oda mentem nègykézláb helyzetben, apába kapaszkodtam, jöttek a tolófájások, éreztem nyomnom kell, előtte jött be a doktornő. Végig hangtalanul vajúdtam, de most úgy éreztem, hogy kétszer hangot kell kiadnom, itt a doktornő figyelmeztetett, hogy nem kellene kiabálnom, figyeljek rá, mit mond, akkor nyomjak, mikor ő mondja, és jó lenne lefeküdni. Erre már reagálni nem tudtam, nem jött ki hang a számon, akkor megkért, hogy kommunikáljak vele, halkan szóltam, hogy nem tudok. Mèg párszor elmondta az instrukciókat, végül azt éreztem, hogy nekem most az kellene, ha csendben maradna és békèn hagyna, ezért inkább lefeküdtem, mert éreztem, hogy mindjárt úgyis kint van a baba. Két-három nyomás és megszületett Franciska gátmetszés nélkül, egy 1,5 cm-es repedéssel gyönyörűen, jó magzatmázosan. 39hét 4 napra, 3490g-mal, 48 cm-rel bújt ki. Egyszerre rámrakták, apával meghatódtunk ismét, csodáltuk a második hercegnőnket, feljöttek a 2,5 évvel ezelőtti emlèkek. Férjem puszilgatott, mondta, hogy nagyon szeret minket, köszöni, hogy másodszor is átélhette a csodát, dícsért, hogy nagyszerűen csináltam vègig. 7- 8 percet (ez itt nagy szó) vártak a köldökzsinór elvágásával, apa büszkèn elvágta. Majd elvitték a babát, apa is ment. Nem engedtük a rutinszerű vizsgálatokat, fürdetést sem, apa csupasz mellkasára kértük a pucér babát, akit egy takaróval betakartak. Mi ezalatt vártuk a méhlepényt türelmesen, szèpen megszülhettem, nem siettették a dolgot (ez is kérés volt), megmutatták, mondták hazavihetem. A doktornő szerint egy öltést kellene tenni a repedésre, ebbe beleegyeztem. Méhűri betapintást, rectális vizsgálatot nem engedtem.
Ezután 2 óran keresztül együtt voltunk, Franciska profi módon megkereste egyből a mellemet és nagyon ügyesen szopizott. 2 óra múlva bejött a szülésznő, hogy a babának még egy órát itt kellene maradnia, de ha szeretnènk maradhatunk vele, aztán közösen lemegyünk. Apa nélkül maradtunk, mert ő ment haza a nagylányunkhoz, mert az izgatottságtól nem tudott ő sem aludni, várta haza apát, ilyenkor már hajnali 3 elmúlt.
Szopizott tovább Franciska, egy idő után elmentem zuhanyozni, addig a szülésznő felajánlotta, hogy szívesen fogja a babát. Babával együtt mehettem le a szobánkba, ahol 0-24-ben együtt voltunk a hazamenetel pillanatáig. A vizsgálatokat mind itt előttem végezték el.
Nagyszerű és csodás èlmény volt, amit sosem felejtek el, tudom, a háborítatlanság még hiányzik, mert normál esetben nem kellene harcolni vajúdás/szülès alatt, de én nagyon örülök, hogy minden amit elterveztem, eldöntöttem megvalósult, sőt ezek a "csatározások" még erősebbè tettek, ès mèg intenzívebb, erősebb fàjàsokat provokàltak.
Köszönöm Zsuzsának és a Férjemnek, hogy velem voltak és támogattak!
(u.i.: Ha egyszer lesz harmadik, OSZ lesz, mert a hàborítatlansàgot szeretném àtélni még.)”
