Az volt a tervem, hogy júliusban " szabadságon" leszek. Hogy csak a gyerekeimnek, a családomnak élek egy kicsit.
Sokáig úgy is nézett ki, hogy sikerül, volt egy felkérés június 29.-i terminussal, és egy júli 6-tal, a 29-i nél hittük, hogy pár napot ráhúz a baba, mert a tesója is így tett, a 6-inál az eddigi tendencia a hamarabb volt, úgyhogy remélhettem, hogy ha pár nappal át is csúszunk a júliusba, azért ott lesz pár lélegzetvételnyi napom.
A 29-re kiírt kismama július 1-én szült, gyorsan, könnyen, szép, háborgatások nélküli szülés volt hosszú aranyórával.
A másik kismama egyre kétségbeesettebb türelmetlenséggel viselte a várakozást.
Én úgy gondoltam július elején, hogy a héten már biztosan megszületik a baba, és 10-től lefoglaltam egy faházat egy kempingben a közelben azért, hogy ha mégis azon a héten kell menni, ne a világ végén legyek.
Nekem az a kikapcsolódás, ha kikapcsolhatom a mobilom. Az elmúlt másfél évben szinte nem volt egy olyan hét sem, hogy ezt megtehettem volna, már vártam.
Végül nem sikerült, mert a kisbaba csak nem óhajtott kibújni, de a lehetőségekhez kepest lazítottam azért.
És a kislányommal töltött ráfigyelős idő tényleg megadatott, és az volt a legfontosabb.
Hétfőtől péntekig tartott a nyaralás, pénteken hajnalban csörrent meg a telefonom...
Én ott még reménykedtem, hogy délutánra vissza tudok még menni picit, de nap közben ezt is elengedtem.
A szülés nem csupán a szülő nőt tanítja, mindenkit, aki beleengedi magát a folyamatba.
Itt voltak igazán nehéz pillanatok. Sok sírás, sokszor hittük, itt a fal, ennél tovább nem tudunk menni, aztán mindig átlendültünk valahogy.
Hajlamos az ember elhinni, hogy két szülés után a harmadik már nem okozhat akkora meglepetést, a test emlékszik, tudja a dolgát.
De ha a szülés mást szeretne tanítani nekünk, türelmet, kitartást, elengedést, akkor az a baba csak akkor fog megszületni, amikor elérte a célját.
Ő is megérkezett, sértetlenül hagyva az édesanyja gátját majdnem négy kilósan jókora fejecskéjével.
Mindannyian fizikailag és lelkileg is elfáradtunk, de ahogy a baba megérkezett, hozott nekünk energiát.
A születés beavatkozásoktól mentes része után a kisbaba ellátása és az aranyóra nem volt a leg háborítatlanabb, nem vittek azonnal el, de nem is volt ott két órát a pici, csak 20 peecet nagyjából, de ezt mind ki lehet otthon simítani a kisbabából és az anyukájából is, ha maradtak lelki sérülések.
Segít a sok-sok összebújás, a szeretés, figyelem a családtól.
Számomra a július még tartogathat meglepetéseket, hiszen van július 30 és augusztus 8-i terminusu kismama is, aki számít rám a szülésnél, ki tudja, mit(kit) hoz a holnap...
