A következő szülés, amelynél jelen lehettem volna, olyan villámgyorsan zajlott, hogy örülhettek a szülők, hogy nem az autóban született a bébi.
Így aztán én teljes egészében lemaradtam a szülésről.
Mivel ez a túlhordás 8. napja volt, délelőtt megkockáztattam egy telefont, és ekkor értesültem arról, hogy a kislány egészségesen, az első fájásoktól számított 4. órában megszületett. (Persze csak később jött rá az anyuka, hogy ezek tényleg fájások, így, mire a kisfiukat leparkolták a nagyinál, már majdnam késő volt elindulniuk.)
Hozzá kell tennem, hogy mivel az első szülés is gyors volt, végig benne volt a pakliban, hogy nekem nem lesz lehetőségem megnyilvánulni, így aztán ez egyikünk számára sem igazi csalódás.
Ráadásul ez a várandósság, mivel itt barátság esete forog fenn köztem és a kismama között, a szokottnál több beszélgetéssel tervezgetéssel járt. Az anyuka kész szülési tervvel állt az orvosa elé, és vitte az igazolást a gyermekorvosától, hogy a BCG oltást majd ő adja be az elkövetkező 6 héten belül.
A szülést követő oxitocint és Ergam cseppeket visszautasította, és a homeopátiás Arnika montana-n kívül semmit nem hajlandó bevenni.
A köldökzsinórról nem tudok biztosat, csak annyit, hogy az édesanya kérte, hogy a lehető legkésőbb vágják el. Mivel ez egy maximálisan maradi kórház, el tudom képzelni, hogy ez fél percnél nem lehetett hosszabb idő, de az is jóval több a semminél.
További részletekkel, névvel, fotóval a későbbiekben jövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése