Nemrég olvastam, hogy nem csak Magyarországon dívik a császármetszés, nagyon sok világszerte az indokolatlan, vagy mondott indokkal végzett sürgősségi műtét, hogy a programozott császárról ne is beszéljünk. Ez nyílt titok, ami ebben nagyon fájó a konkrét műtét veszélyei mellett, az az, hogy a szülők többsége életmentő beavatkozásként éli meg, és megmentőjeként hálával gondol a beavatkozást elrendelő, majd elvégző orvosra.
Sok kérdés felmerül bennem ezzel kapcsolatban:

• miért növekszik a császármetszések aránya évről évre világszerte?
• mi a leggyakoribb oka annak, hogy ide "lyukad ki" a normálisan indult szülés folyamata?
• miért bízunk mi nők jobban az orvosban, mint testünkben?
• mi az, ami miatt nem hisszük el magunknak, hogy képesek vagyunk arra, mire évezredeken keresztül szinte minden asszony képes volt?
• hova vezet ez?

Ez csak néhány a sok felmerülő kérdés közül.

És nem is lehet mindet egyszerűen megválaszolni.

Az mindenesetre nem kérdés, hogy hitünk a szülés képességében egyre kisebb. Az is nyilvánvaló, hogy minél több beavatkozás történik szülés közben, annál valószínűbb a művi befejezés.

A harmadik kérdésre az én válaszom az, hogy hagyjuk magunkat meggyőzni, manipulálni.

S hogy hová vezet mindez? 

Félek, néhány száz év múlva a spontán szülést már csak történelemkönyvekből ismerik, s elborzadva gondolnak rá utódaink.