Várandós örömködés

Nem is tudom, hogy kezdődött.
Az biztos, hogy összefügg azzal, hogy munkahely hiányában egyre több energiám szabadul fel, és egyre inkább próbálok olyasmivel foglalkozni, amit igazán szívesen csinálok. Tudom, ez olyan luxus, amit kevesen engedhetnek meg maguknak (vagy kevesen mernek megengedni), de úgy gondolom, élni csak így lehet...

Azt már korábban is említettem, hogy egy ideje egyre többen jelzik nekem nagyon hamar, várandósságuk legelején azt, hogy gyermeket várnak. Ez a bizalom, rendkívül jól esik, el sem tudom mondani, mennyire megtisztelő.

Nyilván az anyáknak okuk van arra, hogy mielőbb beavassanak a "titkukba". Van valaki, aki tapasztalatai révén elég sokat tud a várandóssággal járó testi-lelki változásokról, a vizsgálatokról, szülési lehetőségekről, kórházi ellátásról, stb., és igen, elvileg erre való a védőnnő is gondolom, de azt tapasztaltam, hogy ők annyira protokoll szerint dogoznak, hogy abba sok minden van, ami nem fér bele.

Az a lényeg, hogy egyre több konkrét kérdéssel és problémával találtam magam szeben, amikre nem feléltétlenül tudtam megoldást, kersztben kérdezgettem a már tapasztalt, előrehaladott terheseket, és a már szült ismerőseimet, akik közül néhányan hihetetlenül sokat segítettek, segítenek nekem.

Egy idő után úgy tűnt, hogy most olyan időszakot élünk, amiben valamiért nehéz ráhangolódni a babavárásra.. Nem mindenkinek természetesen, de valahogy az én köreimben több helyen is felmerült ilyen probléma, akár a várva várt áldott állapot bekövetkeztekor is. Elkezdtem törni a fejem, hogyan segíthetnék?
És mivel én nyáron gyakran csak táborban tudok gondolkodni, lásd: "kecsketábor",  meginterjúvoltam a mamákat, lenne-e kedvük egy kétnapos ráhangolódásban részt venni.
Meglepetésemre nagy volt az érdeklődés.
Ugyanekkor elkezdtem érdeklődni néhány kedves ismerősömnél, hogy tudnának-e nekem segíteni a programok színesebbé tételében, és a ráhangolódásban. Ekkor ért a még nagyobb meglepetés, mivel a segítő szándékú emberek még a kismamáknál is lelkesebbnek tűntek, jöttek az újabb és újabb ötletek.
A legnehezebb az időpontok egyeztetése volt, nyáron nem egyszerű összehozni egy nagyobb csapatot. (Ennek ellenére végül kilenc várandóst meg tudtam hívni, akik közül végül hatan érkeztek meg hozzám.)

Készítettem egy "menetrendet", amiről hamar kiderült, hogy csak arra jó, hogy legyen mit felrúgni.
Bár, ha jól belegondolok, a második nap viszonylag menetrend-szerűen alakult.

Az első nap végül egész máshogy alakult, mint vártam, de persze nem volt rossz. Volt egy bemutatkozó kör, aztán egy kicsit mindenki tudott mesélni magáról és speciális helyzetéről, hiszen mondanom sem kell, hogy nincs két egyforma várandósság! Jó kis beszélgetések alakultak ki, és bár én úgy érzem, hamar elment a nap, reménykedem, hogy senkinek sem fölöslegesen!

Miközben mi beszélgettünk, Huszné Sebők Orsolya waldorf óvónő a gyermekeket istápolta, majd meglepetésünkre megfőzte az ebédet is!

Másnap reggel máris vendéggel indult a nap: Novák Ágota mentálhigiénés védőnő jött közénk, hogy  beszéljen nekünk Byron Katie Önmunkájáról, az elhitt gondolatainkról. Ki is próbálhattuk, hogyan működik a Munka.

Ezután az energetikai gyakorlatsort mutatta be nekünk Ágota, amit ki is próbálhattunk, viszont fényképpel dokumentálni elfelejtettem.

Ezután Szele Zsófia érkezett közénk, hogy elmesélje babavárásait, császármetszését, majd a csodálatos CSUSZ, azaz császár utáni hüvelyi szülésének élményét. A történet sokunkat mélyen megérintett.

Eközben Orsi megint csak a gyermekekkel töltötte idejének jó részét.

Megnézték a közelünkben élő lovakat, kirándultak.

Miután a gyerekek délutáni alvásba merülktek, volt ideje mesélni nekünk a természetes játékok szépségéről, szerencsére mutani is tudott gyönyörű, kézzel készített darabokat.

Utoljára pedig Hajnal Monika érkezett hozzánk, hogy a watsuról, és annak jótékony testi-lelki hatásáról beszéljen nekünk, majd pedig megmutatta, gyógynövényekből készült háziszereit, és szappanait. Sajnos, itt a fényképezőgépem már "lepihent", ezt a képet úgy "loptam".

Így zárult az első jáki Várandós-találkozó. Még aznap este hívott Zsófi nagyon lelkesen azzal, hogy ezt negyedévente ismételni kell!

2013. május 6. 10:50. Egy új élet kezdete

Egy héttel ezelőtt, vasárnap este azzal a gondolattal tértem nyugovóra, hogy rendkívül zsúfolt hétnek nézek elébe, több különböző esemény van kilátásban, és ráadásul még nagy valószínűséggel a szülőszobára is eljutunk, mivel az anyuka, aki megkért, támogassam, már a 41. hetet taposta.
Előzménynek talán annyit mondanék el, hogy a mama első szülése annyira rossz élményként élt benne, hogy sokáig hallani sem akart arról, hogy újból gyereket vállaljanak. Ezért is keresett meg engem, mert rengeteg félelme volt a szüléssel kapcsolatban, és szüksége volt valakire, akibe kapaszkodhat.
Hétfőn reggel SMS-t kaptam tőle, hogy lehet, valami készülődik, később majd hív. Úgy is lett. 8 után nem sokkal hívott, elmondta, nagyjából mit tapasztal. rendszeresen érkező hasi fájdalmak, amelyek közben telefonálni sem tud, magzatvíz csordogálás...) Nem volt biztos a dolgában, én pedig amúgy is úgy terveztem, hogy hozzá megyek, így mondtam neki: szívesen ránéznék, úgy mégis könnyebben megállapítható, mi a helyzet. Fél 9-re értem oda, épp kontrakció közben. Anyukája engedett be, ő fel sem állt, rám sem nézett, ebből máris lehetett következtetéseket levonni...
Amikor "kijött belőle", elmondta, hogy ezek az érzések már eléggé ismerősek az előző szüléséből.
Épp hogy megérkeztem,  rögtön eléggé lendületbe jött a dolog.
Amíg felforrt a víz, ami a borogatáshoz kellett, akupresszúrával próbáltam enyhíteni a fájdalmait, amiket egyébként jól viselt, szépen beléjük merült, és nem tiltakozott ellenük. (Ebből lehetett remélni, hogy nem fog sokáig tartani a vajúdás.)
A muskotályzsályás borogatás a kívánt fájdalomcsillapító hatást érte el.
A vajúdás nagyon rövid idő alatt rendkívül intenzívvé vált. Hamarosan beláttuk, hogy hívni kell az apukát haza a munkából, hogy el tudjunk indulni (az ötpercnyire lévő) kórházba.
Az apuka megérkezett, átöltözött, és már jött is a kocsival. Közben mi is összekészülődtünk.
A szombathelyi kórházban hétfőn délelőtt előrehaladott vajúdással megérkezni nem a legszerencsésebb. Az ambulancián rengeteg várandós vár a sorára, az éppen aktuális vizsgálatok elvégzése miatt, közben a terhespatológiára is zajlik a felvétel, a legtöbb várandós a párjával, vagy egyéb családtagjával várakozik, egyszóval a váró tömve van emberekkel, akik kíváncsian bámulják a szülni érkező anyukát és kísérőjét. (Eközben az apuka az autót próbálja leparkolni a megfelelő helyen.)
Amikor végre találok egy "fehér köpenyest" szólok, hogy vajúdót hoztam. Rögtön bevezetnek minket a vizsgálóba. Ilyenkor én naivan mindig azt gondolom, hogy megvizsgálják az anyukát, hogy mihamarabb felkerüljünk a szülészetre, de rendre csalódnom kell. (1. sz. tanulság: legközelebb szólok, hogy előrehaladott vajúdásról van szó.) Megkérik az anyukát, hogy öltözzön át. Ezután átkísérik egy másik vizsgálóba. (Az egy jó pont, hogy mindenhová vele mehetek, egy pillanatra sem kell, hogy magára hagyjam.) Ebben a vizsgálóban először is vérnyomást mérnek. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a nővérben, aki rendkívül fiatal volt, annyi empátia szorult, mint egy darab kavicsba. Fájás közben nyafogott, hogy nem tud vérnyomást mérni, ha az anyuka itt görcsöl. Vérnyomás-mérés után hőmérőzés. Aki ezen akadályokon túljut, nos kérem, az elnyeri a jogot, hogy fölkecmeregjen a vizsgálószékbe, kengyelbe helyezze a lábait, hogy az doktor úr végre megvizsgálhassa.
Na, ekkor kicsit felgyorsultak az események, mivel kiderült, hogy a méhszáj csaknem eltűnt, mindjárt szülés lesz. Azonnal kerítettek egy kerekes széket, anyuka beült, irány a lift. A lépcsőházban szerencsére épp összefutottunk az apukával, aki sikeresen elhelyezte az autót a megfelelő parkolóba. A lift -vígjátékba illő módon-  félúton elakadt, át kellett mennünk egy másikba.
A szülészetre érve a kísérőknek fel kell venniük a zsilipruhát. Ez az egyetlen, amikor el kell szakadni a kismamától, ráadásul akkor az apa és a dúla is el kell hogy "hagyja" egy kicsit. Ez nekem kb. másfél perc, mivel semmi más nem érdekel, mint hogy mielőbb az anya mellett lehessek újra. Kellemetlen, hogy soha nem mondják meg, melyik szobába kell majd bemennünk, így nehezen találjuk meg a mamát. (2. sz. tanulság: meg kell kérdezni, hova viszik.) Szóval villámátöltözés, utcai ruhák táskába gyömöszölése, anyuka keresése következik. Ez alatt a tényleg kevés idő alatt sikerült átöltöztetni, (vajon minek, amikor előtte tíz perccel kapott tiszta hálóinget odalenn?), ágyra fektetni, CTG-re kötni. Szomorú látvány volt.
Mivel üres kézzel tértem be a szobába, rögtön visszaküldtek az öltözőbe a táskámért, mondván, hogy ott nincs biztonságban. (Vajon ki az, aki a szülészeten táskát lop?) Visszarohantam, fölkaptam a táskámat, apukának is megmondtam, hol keresse a szülőszobát, és rohantam vissza. Azonnal megbántam, hogy nem vártam egy kicsit, mivel kiderült, hogy a burokrepesztés volt a valódi oka annak, hogy távol akartak tartani. Nem beszéltük meg az anyukával előre, mi történjen a szükségtelen beavatkozásokkal, de tudtam, hogy amennyire csak lehet, beavatkozásmentes szülést szerettek volna mindketten, ezért ez kissé bántott. Nem indokolta semmi, hogy a csaknem kitolási szakban lévő vajúdónak, akinél elmondása szerint három órája kezdődtek a fájások, miért is kellett a burkot megrepeszteni, ami ráadásul óriási fájdalommal járt, sajnos.
Ezen kívül kétpercenként jöttek oda, hogy az anyukától, aki próbált minél inkább befelé fordulni, és a szülésre koncentrálni, olyan adatokat kérdezgessenek, amik mind szerepelnek a kiskönyvében. (Ne vessetek meg ezért, de határozottan szándékosságot érzek ebben. Utólag sokat gondolkodtam ezen , és nem látok rá más magyarázatot, mint hogy a szülészeten félnek a szülő nők természetes állapotától, amelyben a külvilágot kizárva próbálnak hozzáférni ahhoz az erőhöz, ami a természetes szülések sajátossága.) Tehát kb. hárompercenként odajött a szülésznő, és vagy megkérdezte, van-e gyógyszerallergiája, mi a vércsoportja, hányszor szült eddig, és milyen lefolyású volt az előző, vagy a szívhangokat vizsgálta. Ez, látva, hogy a mamát mennyire kizökkenti, és mennyire fáj neki, ha a hasához hozzáérnek, engem és az apukát is rendkívül kényelmetlenül érintett. Meg is született rögtön a harmadik sz. tanulság: az anyák összes kiskönyvében fellelhető adatát a fejemben tartom ezentúl. Egy idő után már próbáltunk tiltakozni a vizsgálatok és egyebek ellen, több-kevesebb sikerrel.
Az volt a jó, amikor a mama határozottan kérte, hogy valamit ne engedjünk. Volt ugyanis egy nehézség, hogy nem szeretett volna semmiképpen ellentétbe kerülni a személyzettel. De ez nem volt könnyű, tekintve, hogy soha nem telt el úgy öt perc, hogy valamilyen módon ne piszkáltak volna minket.
Aztán, amikor az anya azt mondta, érzi, hogy nyomni kell, hát, közölték, hogy a doktor úr nemrég még azt mondta, nem tűnt el teljesen a méhszáj, akkor még biztosan nem szabad nyomni. És kimentek. Mi pedig az apukával azt mondtuk neki, nyugodtan nyomjon, ha szükségét érzi...
Elérkeztünk hát a kitoláshoz. Jött a szülésznő, és elkezdte fertőtleníteni a gáttájékot. Gyorsan szóltunk, hogy ezelőtt sem volt gátmetszése, most is szeretné, ha gátvédelemmel szülhetne. E kérést továbbították a szülészorvosnak, megpróbálják, ígérték. Nem is volt ezzel semmi gond. Bár, amikor a bébi elkezdett kibújni, azonnal látni lehetett, hogy óriási.
Ahhoz képest, hogy mekkora baba volt, nagyon hamar megszületett, minden gond nélkül. Gyönyörű rózsaszín kisfiú, 4300 g, nem egészen négy óra vajúdás után. Szinte nem is sírt.
Később, amikor ellátogattam hozzájuk, megtudtam, hogy ezt az alig sírós jó szokását továbbra is tartja, rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott baba.
Az anyuka is jól van, határozottan harmóniában találtam önmagával, amikor legutóbb láttam.

A kórházi tartózkodással kapcsolatban még annyit említenék meg, hogy az anyuka előző szülése után nagyon rossz emlékként őrizte a kórházban töltött három napot, így most szilárd elhatározása volt, hogy szülés után amilyen hamar csak lehet, megy is haza. Próbált utánajárni, mi kell az ambuláns szüléshez, meg is tett mindent, amit lehetett, szerencsére a gyermekorvosa is partnernek bizonyult ebben. Csak arra nem számított, hogy a 4000 g-nál nagyobb születési súlyú kisbabákra micsoda procedúra vár. Nagyon határozottak voltak a csecsemősök és a gyerekorvos, így aztán maradt a kórházi protokoll.

Számomra a legszebb pillanat ebben a történetben az volt, amikor az anyukával beszélgetve a szülés után azt mondta, most már nem érzi annyira elképzelhetetlennek azt, hogy esetleg, majd egyszer valamikor legyen egy harmadik gyereke is.

Végre egy kisfiú!

Szombathelyi szülészeten jártunk május 6.-án.
Nagy örömünkre nem volt alkalmunk kipróbálni az alternatív vajúdási lehetőségeket, mivel érkezésünk után cirka fél órával már az anyuka a kezében tarthatta 4300 grammos kisfiát. :)
Részletekkel később jövök.

Dúlai örömök

Mostanában gyakran hálát adok az égnek a dúlaságom miatt.
Volt egy olyan időszak, amikor csönd volt, mivel 2012. április 29. óta nem voltam szülést kísérni. Közben azért voltak kismamák, akik megkerestek, tanácsot, biztatást, masszázst kértek, és ez bennem is tartotta a lelket, de hosszú ideig nem volt senki, aki azt kérte volna, hogy kísérjem el a szülőszobára.
Ez idő alatt sem csüggedtem (csak néha), van rengeteg tanulni- és olvasnivaló a témában, néha úgy érzem, kifogyhatatlan mennyiségben. Az életem sem kimondottan unalmas, inkább csak kicsit csalódott voltam, illetve sajnáltam azokat a nőket, akik dúla nélkül kell, hogy szüljenek, mert nem tudnak erről a lehetőségről. Ez volt az oka, hogy néha, ha az utcán szembejött egy-egy kismama, a kezébe nyomtam a névjegykártyámat...
...És közben tudtam, hogy az, akinek rám, az én személyiségemre, tudásomra, habitusomra van szüksége, úgyis megtalál.
Egyszer csak itt voltak.
A nők, akiknek az jelent kapaszkodót a képzeletükben, hogy tudják, a kellő pillanatban ott leszek velük, számíthatnak rám.
Vannak nagy beszélgetések, új, boldogságos ismeretségek, bekarikázott hetek a naptáramban, amikor sehova nem mehetek, és óriási hála, és szeretet a szívemben az anyukák iránt, akik megtaláltak.

Farkasdal :)

http://farkasdal.blogspot.com/

Hogy tudnék ide bekukkantani?

"A motiváció szorosan kapcsolódik szándékainkhoz és énképünkhöz. Azt mondják, hogy egy nő szülése meglehetősen hasonlít ahhoz, ahogy az életét éli. Ezért életbe vágóan fontos, hogy időt szánjunk annak a tisztázására, hogy milyennek látjuk önmagunkat, s ez a kép vajon kedvező vagy kedvezőtlen a számunkra. A legtöbb fontos, szülésünket érintő döntést meghatározó szempont attól függ, hogy milyen a hozzáállásunk a szüléshez, és hogyan tekintünk saját szerepünkre." ~ Marie F.Mongan

Az összehúzódások ereje és intenzitása nem lehet nálad erősebb, mert azok TE MAGAD vagy.

Családi Hét vÉled :)

A képre kattintva nagyban is megnézheted. ;)

Rólam írták. :)

Várandósság hónapjai

2013. Április 08. , Hétfő

A Dúláról

 

Már az első gyermekemet várva foglalkoztatott az a gondolat, hogy dúlát hívjak segítségül a vajúdás, és a szülés idejére. Sokat őrlődtem akkor, nem volt a környezetemben olyan ember, aki tudott volna valakit ajánlani, én meg nehezen bízom magam másra, így lemondtam ezen igényemről! Bár ne tettem volna! Másodszorra már okosabb az ember! Azzal egy időben, hogy megtudtam Emőke is készül hozzánk, szereztem tudomást arról, hogy egy kedves ismerősöm Dúla lett! Ez engem mérhetetlenül boldoggá tett, mert az első szülésem után (noha szép élményként él bennem) mégis azt gondoltam, hogy nem biztos, hogy minden szülésnek ilyen hosszúnak, fárasztónak, fájdalmasnak...kell lennie. Már a várandósság elején felvettem a kapcsolatot Zsuzsával, jókat beszélgettünk egy egy szelet torta mellett, és mire elérkezett a várva várt időpont, Ő pontosan tudta, mivel fog majd nekem a legtöbbet segíteni, és én is azt, hogy mit várhatok Tőle. Legjobban rólam a lelki terheket vette le, a bizonytalanságtól való szorongásaimat, erősítette a másodszor is túlfeszült édesapát :), és mindig mellettem volt, ami nekem nagyon sokat jelentett. Emlékszem, amikor Emőke megszületett, azt mondta elmegy megnézni mit csinálnak vele, de én kértem, ne hagyjon itt, noha nem csinált semmit, csak a jelenlétével támogatta az "utómunkákat". Vagy az autóban vajúdva a kórházig fogta a kezem, és ez nekem mérhetetlenül nagy segítség volt.  Biztos vagyok benne, hogy ez  a lelki és fizikai segítség amit Tőle kaptunk, nagyban megkönnyítette kicsi lányom világra jövetelét. Míg Vendellel 14 órát szenvedtem a szülőszobán a szó legszorosabb értelmében, Emőkével épp hogy beértünk. Tudom, sokan most azt mondják, hogy a második szülés általában könnyebb, nekem mégis attól volt könnyebb, amit a Dúlámtól kaptam! Sokadszor is hálám érte!

 Forrás: http://boldoggyermek.blogspot.hu/p/varandossag-honapjai.html?spref=bl

Dúlaság, ahogy én megélem

A legtöbb, amit a várandósnak dúlaként nyújtani tudok, a lelki támogatás, megerősítés és a megnyugtatás.
Hogy ezt milyen módon érem el, az a kismama személyes igényeitől függ.

A várandós támogatásnak többféle alternatívája létezik. Ezt leginkább azért hangsúlyoznám, mert vannak olyanok, akik a gondolatát sem szeretik annak, hogy egy másik nő simogassa, masszírozza őket, míg mások kimondottan igénylik a szoros testkontaktust.
Ezeket a dolgokat még az elején tisztázni szoktam.
Szeretem, ha nem csak két három alkalommal találkozom egy-egy kismamával, hanem nagyjából havonta egyszer; fontosnak tartom látni az érzelmi változásokat is, és többnyire, úgy érzem, ehhez nem elegendő a telefonos kapcsolat. Ha ez a személyes kapcsolat hiányzik, nehezebben érzem át a leendő édesanya problémáit, kevésbé tudok ráhangolódni az érzéseire, igényeire.
A gyakori kapcsolattartásnak csak előnyét látom. Mindkettőnknek szüksége van arra, hogy jobban megismerje a másikat, és fontos, hogy a kismama elhiggye, az egyetlen, amit adni szeretnék az a lelkiállapot, amely legmegfelelőbb egy új élet érkezésének fogadására.

Ennek eléréséhez különböző módszerek állnak rendelkezésemre.

• Azok a beszélgetések, amelyek a várandósság és a szülés körüli aggodalmak legyőzéséhez vezetnek.
• A különböző fizikai kellemetlenségek megszüntetését célzó beszélgetések, javaslatok, és masszázs. Itt gondolok a gyomorégés, hányinger, hányás és egyéb emésztési problémák természetes gyógymódokkal való orvoslására, a méh súlyának növekedésével járó testi panaszok javítására, a testtartás javítására, merev izomzat lazítására.
• Sok várandósnak gondot jelent az álmatlanság, és a rémálmok. Ezeket leginkább a ki nem mondott félelmek generálják, a félelmekről mindig annyit beszélgetünk, amennyit csak szükséges. (Közösen a megfelelő illóolajokat is össze tudjuk válogatni, hogy még nyugodtabbá váljon az álom.)

A következő és egyben legfontosabb szerepem a vajúdástámogatáskor érkezik el. Ilyenkor is minden attól függ, mi az, amivel leginkább tudok segíteni. Szerencsére elég sok módszer áll a rendelkezésre, hogy az adott pillanatban a legmegfelelőbbet választhassuk. 

• Az első, és legfontosabb a folyamatos jelenlét, a biztatás és megerősítés.
• Objektív információ átadása a vajúdás menetéről a családnak.
• Kényelmi intézkedések: Meleg fürdő, forró muskotályzsályás has- vagy derékborogatás, relaxációs technikák, akupresszúra, speciális fogások egy nagyobb kendő (rebozo) segítségével.
• A partner támogatása abban, hogy minél inkább ki tudja venni a részét a vajúdástámogatásból.

Szülés után még legalább egyszer találkozom a családdal, amikor szükség szerint átbeszéljük a történteket. Igény szerint tudok segíteni babaápolási szoptatási kérdésekben is.

Az a tapasztalatom, hogy a nők nagy része akkor kezd szüléssel kapcsolatos alternatív lehetőségek után kutatni, ha már túl van egy olyan szülésen, ami rémesen sikerült, és a következő gyermekét várja, vagy tervezi.

Ez egyrészt jó, mert így legalább a második kisbaba születése nem lesz olyan sokkoló, másrészt viszont valószínű hogy a második gyermek születése, lévén, hogy nem teljesen ismeretlen, ami történik, már amúgy is jobban sikerülne.

Ezzel egyrészt az anyák megkönnyítik a segítők dolgát, másrészt jó volna tudni, hogy az elsőszülött gyermekeknek sem mindegy, hogy az édesanya milyen állapotban hozza őket világra.
Meggyőződésem (bár sajnos még nem tapasztalhattam meg), hogy a dúlák nagy nagy segítségei lehetnek az első szülés körül az ifjú pároknak.

Kedves leendő anyukák!
Ne féljetek dúlát hívni! (Azért vagyunk, hogy segítsünk.)

Dúlai kompetenciák

Dúlai kompetencia keretein belül az alábbi feladatok találhatók:

 

• Megszakítás nélküli állandó jelenlét vajúdás és szülés alatt. Elengedhetetlen az a tény, hogy a folyamatos jelenlét bizalmi légkört teremt a szülőpárnak. Ezt a bizalmi légkört teremtjük meg azzal, hogy mindig tartogatunk egy mosolyt, egy bíztató szót az anyának.
• A szülés, mint kulcs-élmény elismerése. Mi, dúlák, tudjuk, hogy mennyire fontos, hogy az anya saját erejének birtokában legyen vajúdása, szülése alatt. Egy ilyen élmény hatására sokkal megalapozottabb az anyasága, sokkal nagyobb az önbizalma, nem sérül az önértékelése, ennél fogva sokkal jobban gondozza gyermekét, a jövő generációja jobb kezekben van.
• Az anya szülés emlékeinek táplálása, védése. A szülés élménye egy feneketlen kút. Azok az élmények, amiket e pár órában gyűjtünk, életünk végéig elkísérnek. Hisz az anya sosem felejti el a vajúdás rövid vagy esetleg hosszú óráit, sem azt a pillanatot, amikor először gyermeke szemébe nézett. Ha ez jó élmény marad, utána pozitívan töltekezünk, de sajnos ennek az ellenkezője is igaz…, amihez viszont sok munka kell, hogy átlendüljünk rajta.
• A szülés pszichológiájára gyakorolt érzelmi hatások felismerése. Vajúdás alatt az anya érdekes állapotban van. Jelen is van meg nincs is, egyszer úgy tűnik, hogy hallja, amit mondunk neki, máskor ráborul a köd az elméjére, néha fáradtak tűnik, a másik pillanatban teljesen fitt. Egy dolog azonban biztos. Azok a szavak, mondatok, amik elhangzanak a vajúdás alatt, megmaradnak egy életre. Beégnek a tudatalattiba. Az a pár kedves szó, amit a szeretett párja a fülébe suttog örökre megmarad. Ezért javasolt burokban tartani a vajúdót, mert pozitív élmények hatására sokkal szebb és gyorsabb a szülés.
• Kényelmi intézkedések ajánlása és a folyamat haladását segítő pozíciók segítése a vajúdás alatt. Nem véletlenül ez az utolsó a sorban. Ez a legkevésbé fontos. Az anya Tud vajúdni, szülni. Nekünk esetleg abban kell Őt segíteni, hogy rátaláljon arra a muzsikára, amit a teste dalol, és amit az agya elnyom, így nem hallja meg. Amint rátalál az anya a Saját hangjára, csak támogatni kell, és alkalmazkodni hozzá. Minden más csak többed rangú. Ide tartozik a masszázs, akupresszúra, hideg-meleg borogatások, zene, illóolajok használata, a kontrakciókkal való együttműködés segítése, bíztatás, információ nyújtás.

 

/Forrás:http://www.alon.hu/tenyek-es-tevhitek-dulasagrol-2/

Bőrjelenségek a várandósság alatt

 

A várandós nőknek hamar feltűnhet, hogy testük méreteinek változása, a hangulatuk állandó ingadozása mellett a bőrük és hajuk állapota is megváltozik.

Ezt a változást a hormonháztartás módosulása, és a bőr növekedése okozza, és teljesen normális. Mivel azonban változás történik, a test és hajápolási szokásokon is nem árt változtatni.

Először is szem előtt érdemes tartani, hogy a bőrbe jutó anyagok bekerülnek a véráramba, és így, ha nem megfelelőek, most már nem csak az anyát, de a gyermeket is károsíthatják. Nem mindegy tehát, milyen kozmetikumokat használ a mama.

Sokak által ismert tény, hogy különböző kozmetikai cégek által forgalmazott termékek akkor is lehetnek károsak, ha kifejezetten anyák, illetve csecsemők számára készülnek. Példákat sajnos nem hozhatok, viszont lehetőségem van javaslatokat tenni alternatív megoldásokra.

Használhatunk natúr kozmetikumokat, amelyek biztonságos alapanyagokból készülnek (drogériákban megvásárolható termékek), vagy készíthetünk ápoló szereket saját kezűleg.
Például: egyszerű hidratáló pakolást készíthetünk csipkebogyótea és méz keverékéből, amit zab- vagy rizsliszttel lehet sűríteni.
Vagy testradírt lehet készíteni egy rész zabliszt, egy rész avokádó olaj egy rész himalája só, vagy nádcukor keverékéből, amit levendula vagy citromfű olajjal illatosíthatunk.

Sok várandósnak problémát okoznak a terhességi csíkok (striák), főleg annak tudatában, hogy ezek el nem tüntethetőek. A megfelelő táplálkozás és folyadékfogyasztás mellett, ami erősíti  a kötőszöveteket, testápoló krémet készíthetünk terhességi csíkok megelőzésére: 30 ml kakaóvajat vízfürdőben megolvasztunk, hozzáadunk 30 ml mandulaolajat, majd, ha langyosra hűlt, az illóolajakat is.

Testoloajat is készíthetünk terhességi csíkok ellen:

• 60 ml hordozóolaj - búzacsíraolaj (10%) és mandulaolaj (90%) keverékéből
• 8 csepp levendulaolaj
• 8 csepp kamillaolaj
• 8 csepp narancsvirágolaj
• 4 csepp rózsaolaj

Az illóolajokat oszlassuk el a hordozóolajban.

A fenti aromaterápiás szerek valamelyikével naponta kétszer kenjük be a has környékét, a melleket és a csípőt.

Visszér elleni lábmasszázs olajat is készíthetünk házilag. 100 ml mandulaolajat 12 csepp ciprusolajjal és 6 csepp citromolajjal alaposan elkeverünk, és naponta a sarkaktól kiindulva felfelé enyhe préselő nyomással masszírozzuk át a lábakat egészen az ágyékig. Visszérproblémákon a hideg-meleg vizes váltózuhany is sokat segíthet.

Problémát okozhat még a májfoltok, illetve a linea fusca (a has középvonalában megjelenő barnán pigmentált csík) is. Ezek a bőrjelenségek is hormonális okokból jelennek meg. Halványítani lehet természetesen! :)

Keverj össze egy teáskanál natúr joghurtot 1 teáskanál mézzel. Kend a bőrre, hagyd rajta 30 percig, majd öblítsd le. A műveletet naponta egyszer végezd el. 

 Vagy legalább naponta kétszer mosd le a bőrt egy citrom levével. Az enyhén savas citromlé eltávolítja a bőr legfelső, elhalt hámsejtjeit, ezáltal eltünteti vagy elhalványítja a májfoltokat.

Az aloe vera leveléből kipréselt zselében olyan vegyületek vannak, amelyek lehámlasztják az elhalt sejteket, valamint serkentik az új hámsejtek termelődését. Használd naponta egyszer-kétszer.
A népi gyógyászat az írót javasolja a pigmentfoltok eltüntetésére, mivel a benne lévő tejsav finoman lehámlasztja a nap hatására károsodott és elszíneződött területeket.

Mindenekelőtt azonban legfontosabb a napi rendszeres tisztálkodás! Használjunk natúr szappant, és ügyeljünk a bőr gombásodásának elkerülésére, mert sajnos ez is gyakrabban előfordul várandósság idején.