Még egy kislány!

A következő szülés, amelynél jelen lehettem volna, olyan villámgyorsan zajlott, hogy örülhettek a szülők, hogy nem az autóban született a bébi.
Így aztán én teljes egészében lemaradtam a szülésről.
Mivel ez a túlhordás 8. napja volt, délelőtt megkockáztattam egy telefont, és ekkor értesültem arról, hogy a kislány egészségesen, az első fájásoktól számított 4. órában megszületett. (Persze csak később jött rá az anyuka, hogy ezek tényleg fájások, így, mire a kisfiukat leparkolták a nagyinál, már majdnam késő volt elindulniuk.)
Hozzá kell tennem, hogy mivel az első szülés is gyors volt, végig benne volt a pakliban, hogy nekem nem lesz lehetőségem megnyilvánulni, így aztán ez egyikünk számára sem igazi csalódás.
Ráadásul ez a várandósság, mivel itt barátság esete forog fenn köztem és a kismama között, a szokottnál több beszélgetéssel tervezgetéssel járt. Az anyuka kész szülési tervvel állt az orvosa elé, és vitte az igazolást a gyermekorvosától, hogy a BCG oltást majd ő adja be az elkövetkező 6 héten belül.
A szülést követő oxitocint és Ergam cseppeket visszautasította, és a homeopátiás Arnika montana-n kívül semmit nem hajlandó bevenni.
A köldökzsinórról nem tudok biztosat, csak annyit, hogy az édesanya kérte, hogy a lehető legkésőbb vágják el. Mivel ez egy maximálisan maradi kórház, el tudom képzelni, hogy ez fél percnél nem lehetett hosszabb idő, de az is jóval több a semminél.
További részletekkel, névvel, fotóval a későbbiekben jövök.

Az utolsó hetek

Saját emlékeim szerint eljön egyszer csak az idő, amikor nyűggé kezd válni a pocak. Sehogy nem kényelmes már, se ülve, se állva, se fekve. Én mindig örültem ennek az időszaknak, jó volt, hogy annyira nem élvezem már az állapotomat, így könnyebb volt elengedni.
Sok édesanya lelkesen meséli még évekkel később is, hogy milyen aktív, tevékeny volt még az utolsó napokban is. Ha ez az otthon szépítgetését jelenti, úgy gondolom, teljesen rendjén van.
De boltokat járni, koncertre, színházba menni, starndolni úgy gondolom, nem kellene már.
Legyen ez egy kicsit befelé fordulós időszak!

Ugyanezt gondolom a gyermekágyas időszakról.
A kisbaba érkezése, bármennyire vártuk és kívántuk, hogy eljöjjön a pillanat, nem csak fizikailag, de lelkileg is megterhelő időszak.
Úgy érzem, a mai babáknak, mamáknak, apáknak, és testvéreknek ugyanúgy szükségük van a hathetes gyermekágyas időre, mint őseinknek. Pihenni, és szokni az új életkörülményeket.
Nem állítom, hogy hat héten át ágyban kellene feküdni az anyukának, de talán jó lenne a lehető legkevesebbet kimozdulni, hiszen a kisbabának ebben az időszakban még az édesanyjára van leginkább szüksége, és neki a legkevésbé sem kell még szocializálódni.
Nem értek egyet azokkal, akik rögtön edzeni akarják az életre törékeny újszülöttjüket.
Nekik éppen elég szokni az új körülményeket. Azt, hogy már nem a megszokott pocakon belülről szemlélik az eseményeket.

Úgy néz ki, a közeljövőben (pár héten belül), újra lesz mit mesélnem. :)