Az biztos, hogy összefügg azzal, hogy munkahely hiányában egyre több energiám szabadul fel, és egyre inkább próbálok olyasmivel foglalkozni, amit igazán szívesen csinálok. Tudom, ez olyan luxus, amit kevesen engedhetnek meg maguknak (vagy kevesen mernek megengedni), de úgy gondolom, élni csak így lehet...
Azt már korábban is említettem, hogy egy ideje egyre többen jelzik nekem nagyon hamar, várandósságuk legelején azt, hogy gyermeket várnak. Ez a bizalom, rendkívül jól esik, el sem tudom mondani, mennyire megtisztelő.
Nyilván az anyáknak okuk van arra, hogy mielőbb beavassanak a "titkukba". Van valaki, aki tapasztalatai révén elég sokat tud a várandóssággal járó testi-lelki változásokról, a vizsgálatokról, szülési lehetőségekről, kórházi ellátásról, stb., és igen, elvileg erre való a védőnnő is gondolom, de azt tapasztaltam, hogy ők annyira protokoll szerint dogoznak, hogy abba sok minden van, ami nem fér bele.
Az a lényeg, hogy egyre több konkrét kérdéssel és problémával találtam magam szeben, amikre nem feléltétlenül tudtam megoldást, kersztben kérdezgettem a már tapasztalt, előrehaladott terheseket, és a már szült ismerőseimet, akik közül néhányan hihetetlenül sokat segítettek, segítenek nekem.
Egy idő után úgy tűnt, hogy most olyan időszakot élünk, amiben valamiért nehéz ráhangolódni a babavárásra.. Nem mindenkinek természetesen, de valahogy az én köreimben több helyen is felmerült ilyen probléma, akár a várva várt áldott állapot bekövetkeztekor is. Elkezdtem törni a fejem, hogyan segíthetnék?
És mivel én nyáron gyakran csak táborban tudok gondolkodni, lásd: "kecsketábor", meginterjúvoltam a mamákat, lenne-e kedvük egy kétnapos ráhangolódásban részt venni.
Meglepetésemre nagy volt az érdeklődés.
Ugyanekkor elkezdtem érdeklődni néhány kedves ismerősömnél, hogy tudnának-e nekem segíteni a programok színesebbé tételében, és a ráhangolódásban. Ekkor ért a még nagyobb meglepetés, mivel a segítő szándékú emberek még a kismamáknál is lelkesebbnek tűntek, jöttek az újabb és újabb ötletek.
A legnehezebb az időpontok egyeztetése volt, nyáron nem egyszerű összehozni egy nagyobb csapatot. (Ennek ellenére végül kilenc várandóst meg tudtam hívni, akik közül végül hatan érkeztek meg hozzám.)
Készítettem egy "menetrendet", amiről hamar kiderült, hogy csak arra jó, hogy legyen mit felrúgni.
Bár, ha jól belegondolok, a második nap viszonylag menetrend-szerűen alakult.
Az első nap végül egész máshogy alakult, mint vártam, de persze nem volt rossz. Volt egy bemutatkozó kör, aztán egy kicsit mindenki tudott mesélni magáról és speciális helyzetéről, hiszen mondanom sem kell, hogy nincs két egyforma várandósság! Jó kis beszélgetések alakultak ki, és bár én úgy érzem, hamar elment a nap, reménykedem, hogy senkinek sem fölöslegesen!
Másnap reggel máris vendéggel indult a nap: Novák Ágota mentálhigiénés védőnő jött közénk, hogy beszéljen nekünk Byron Katie Önmunkájáról, az elhitt gondolatainkról. Ki is próbálhattuk, hogyan működik a Munka.
Ezután az energetikai gyakorlatsort mutatta be nekünk Ágota, amit ki is próbálhattunk, viszont fényképpel dokumentálni elfelejtettem.
Ezután Szele Zsófia érkezett közénk, hogy elmesélje babavárásait, császármetszését, majd a csodálatos CSUSZ, azaz császár utáni hüvelyi szülésének élményét. A történet sokunkat mélyen megérintett.
Eközben Orsi megint csak a gyermekekkel töltötte idejének jó részét.
Megnézték a közelünkben élő lovakat, kirándultak.
Miután a gyerekek délutáni alvásba merülktek, volt ideje mesélni nekünk a természetes játékok szépségéről, szerencsére mutani is tudott gyönyörű, kézzel készített darabokat.
Utoljára pedig Hajnal Monika érkezett hozzánk, hogy a watsuról, és annak jótékony testi-lelki hatásáról beszéljen nekünk, majd pedig megmutatta, gyógynövényekből készült háziszereit, és szappanait. Sajnos, itt a fényképezőgépem már "lepihent", ezt a képet úgy "loptam".
Így zárult az első jáki Várandós-találkozó. Még aznap este hívott Zsófi nagyon lelkesen azzal, hogy ezt negyedévente ismételni kell!
