2012. október 19., péntek

"Biztos nagy élmény az otthonszülés, mondta az egyik fiatal doktornő, amikor később visszamentünk a két hónapos kontrollra. Nem értettem egyet: azelég nagy baj lenne, ha az élményre utaznánk. - Hát, akkor miért? - kérdezte. Ha a kórházban lehetne beavatkozás nélkül, bábával szülni, akár kórházban is szülhetnénk. Azért választjuk az otthonunkat, mert azt a babánk és a magunk számára is biztonságosabbnak találjuk, mint a jelenlegi kórházi ellátást. - válaszoltam. Szomorú, hogy még mindig ott tartanak, hogy gyertyafény, meg illóolajok és zene, de hát szó sincs erről! Nekem egyik szülésemnél sem volt semmi ilyesmi, csupán háborítatlanság, egyszerűen mehetett minden a maga természetes útján."
/A részlet Singer Magdolna, Szabolcs Judit: Sorsfordító gyerekek c. csodálatos könyvéből való./


Azt gondolom, olyan jó lenne, ha mindenki meg tudná magának fogalmazni, miért ott és úgy hozza világra a gyermekét, ahol, és ahogyan. Nagyon szívesen olvasnám, ha azok, akik bekukkantanak erre az oldalra, elmesélnék, mit gondolnak.

1 megjegyzés:

  1. Bár teljesen nyugodt voltam a szülésre gondolva - vmiért nem féltem tőle, természetesnek, az élet részének gondoltam és gondolom - mégis megnyugvással töltött el, hogy ott van egy személyzet és segítenek, ha bármi adódna. (Utólag kiderült, hogy jól döntöttem, mert a köldökzsinór a kislányom combjára volt tekeredve, s megrekedt a szülőcsatornában.) Viszont nagyon hálás vagyok annak a kis francia kórháznak, ahol szültem, mert megadták a lehetőséget az intimitásra is. Segítettek, de nem zargattak, nem untak rám (és császároztak meg), hanem engedték megvívnom a harcomat.

    VálaszTörlés