Én úgy tekintek a várandósságra, mint egy ünnepre.
A legigazabb, legfontosabb, boldog várakozással teli ünnepre. Kicsi, de életfontosságú események, ha akarom, ünnepek sora.
Ünnep az első pillanattól kezdve, amikor a szerelmes ölelésből megfogan a gyermek.
A terhességi teszten megjelenő két csík is egy ilyen pillanat.
Ünnep a kisbaba első érezhető mozgása.
Aztán amikor azok is érezhetik már ezeket a mozgásokat, akik csak kívülről szemlélik az eseményeket.
Amikor először bújunk kismama ruhába, és ezzel együtt az a csodálatos folyamat, amint a nő teste anyaivá teljesedik ki.
És mindezek mellett mindvégig az érzés, hogy amire várakozunk, egy ember születése, akinek léte tőlünk függ, lénye egyszeri, megismételhetetlen.
A várakozás megkoronázása pedig az Ünnepek Ünnepe, amikor a gyermek megszületik.
Vele együtt születik a nőből anya, a férfiból apa, kistestvérből nagy testvér, szülőkből nagyszülők.
Minden megváltozik.
Még szebb lesz a világ.
