Nagy az izgalom: néhány héten belül születik az első kicsi baba, akinek születésénél remélhetőleg én is jelen leszek.
Már nem alszom valami jól, rengeteget olvasok, és gyakorlom a masszázs és egyéb technikákat a családomon, amit ők természetesen kimondhatatlanul élveznek. Aggódom, hátha nem lesz haszna a jelenlétemnek?
Az én táskám előbb össze lett csomagolva, mint az anyukáé, nyilván nem véletlen, nekem ez az első szüléskísérésem, míg ő már másodszor lép majd át az anyaság kapuján. Olyan érdekes ez a "dúla táska" dolog, hiszen ugyanúgy, mint a várandósság végén, most a feladat közeledtével is csomagolni kell, mintegy jelzésként: itt az idő!
